Kigondoltam már régebben, hogy ideje lenne bejegyzést írni néhány korábbi reptéri élményemről, de most, hogy Budapestre költöztem, és dolgozom, nem volt sajnos időm a repülésre... így aztán a jó 2 héttel ezelőtti repülésemre már valami keserédes nosztalgiával gondolok, szóval nem volt egyszerű címet sem adni az írásomnak. Mindenhol az eget kémlelem, figyelem a gomolyfelhőket, nézem az időjárás előrejelzést, de sajnos most kicsit kiestem a vérkeringésből, ami lelkileg megvisel :) ezen nincs mit szépíteni.

Amikor az embert elborítják az ilyen sötét gondolatok, akkor is valahogy meg kell találni a pozitív oldalt... ezen a szálon haladva nem is sajnáltatnám magam többet, bízom benne, hogy a munkával megkeresett pénzemből jövő nyáron nagyon sokat repülhetek. És hát vágjunk is bele a közepébe, hogy milyen élményeim voltak az utóbbi 3 hétben, amit nem írtam meg...

A repülési naplóm részlete... Astir lázban égek

Miskolcon most sok pilóta társam kapott Pirat típust, így a napsütéses július 30.-ai napon nekem az Astir "jutott". Viccet félretéve, ennek természetesen nagyon örültem, mert rögtön hasznát láttam annak, hogy Szoboszlón Astirral repültem július közepén. Így nem maradtam repülőgép nélkül tehát, és 1 óra körül indult a vontatás. Már Hajdúszoboszlón megállapítottam, hogy az Astirral a legkönnyebb vontatni az orrkioldójának köszönhetően, ezért nagy meglepetések nem is értek vontatás közben. 500 méteren oldottam, és nem volt egyszerű kiemelkedni, szép türelmesen megmaradtam a 0-0,5 m/s-os emelésben. Az alap 1450 méter körül volt, sok-sok szép cumulussal, bár elég rázós, szűk termikekkel is. Mivel valóban sok volt a felhő, így legalább fent el lehetett bújni a napocska elől, mert a száraz termikes idő sok közvetlen napsütéssel nekem igazi ellenségem. :)

Eléggé elfáradtam 1 óra alatt is, sokat ásítottam, álmosodtam, pedig nem vagyok jó alvó alap helyzetben, nem tudok bárhol, bármikor elaludni, mint sokan mások. Egy ismerősöm tanácsát kikértem ezzel kapcsolatban, hogy vajon mitől jön nálam ez elő (nem először tapasztalom), és szerinte, valamint a tavalyi év holland nemzeti bajnoka szerint (ő vette fel az ismerősöm telefonját:)) oxigén hiány okozza. A dologban lehet valami, mert az alapon szerencsére tartósan ott maradtam, és a földön, meg a levegőben is vannak problémáim az orrommal, sajnos nem mindig kapok rendesen levegőt. Ennek igyekszem a végére járni most már, készülök is orvoshoz a folytonos orrdugulás miatt.

Sörgyári capriccio

Időrendi zavaromat hűen tükrözi, hogy ez a terepes fotó az Astiros repülésem előtti hétvégén készült. Nem én terepeztem (koszorútáv előtt ez nem is lenne ildomos:)), hanem egy klubos oktatónkért mentünk négyen. A fénykép a bőcsi Borsodi sörgyár mögötti tarlón készült. Jó hangulatú terepek kapcsán mindig felmerül bennem, hogy ez a legjobb módja annak, hogy a kezdő vitorlázórepülő pilóták megismerjék a repülés közösségi oldalát is.

Astir a tarlón

Már haloványan megfogalmazódott bennem az ötlet, hogy idén még azért kellene repülnöm, szóval remélem, hogy legalább egy emlékezetes repülésemről beszámolhatok majd. Az idő sürget, közeleg a szezon vége... meglátjuk, mi fér még bele. Én mindent meg fogok tenni a jövőbeli repüléseimért.