A minap egy pszichológiai témájú könyv akadt a kezembe, Csíkszenmihályi Mihálytól "Az öröm művészete" c. kötet... ilyesfajta olvasmánnyal még nem volt dolgom, de úgy gondoltam, a 81 éves pszichológus professzortól tanulhatok is egyet és mást, ami a mindennapi boldogulást segíti.

A könyv központi témája a flow élmény, és az, hogy hogyan lehet minél többször eljutni ebbe az állapotba. A flow-ra nehéz helyes magyar fordítást találni, szó szerint fordítva azt jelenti: hömpölygés, áramlás. A flow élmény (sajnos) nem valami mindennapi jelenség, teljes belefeledkezés egy kellemes, izgalmas tevékenységbe, ami szellemi kihívást jelent. A flow tehát nem egyszerű kikapcsolódás, szórakozás, hanem tulajdonképpen a munkával kiérdemelt öröm, egyeseknek szinte transz állapot is, amikor észrevétlenül repül az idő.

Lazulás és koncentráció is: egy flow-flight

De nem kell kétségbe esni, nem lettem sem filozófus, és pszichológiai babérokra sem szeretnék törni. Viszont ma utazgatás közben az jutott eszembe, hogy a flow élményt a repülés szempontjából is lehetne vizsgálni... (na igen, a tömegközlekedés nem a flow élmények melegágya, de legalább ötleteket lehet gyártani az ablakon kifelé bambulva)

Csíkszentmihályi Mihály több ezer fővel elvégzett statisztikái szerint az aktív tevékenységek, hobbik adják a legteljesebb flow élményt. Nem a tévézés, nem is az interneten szörfölés, hanem mondjuk...a vitorlázórepülés!

Visszatekintve kezdő koromig, be kell vallanom, akkor a repülés még nem igazán flow élmény volt. Imádtam, élveztem, de még nem vezéreltek automatikus mozdulatok, nem volt evidens egy forduló végrehajtása, sőt, szégyen vagy sem, görcsösebb iskolaköreim is voltak. Azt hiszem, mint mindenkinek.

Jött aztán az első egyedüli, húú, na az meg aztán egészen remegős-izgulós köröket adott. Bizonyítottam, hogy képes vagyok rá, de még nem az ellazulásról szólt a repülésem. Imádkoztam, hogy ne szakadjon a csörlő kötél, reméltem, hogy nem lesz erős szél, számítgattam folyamatosan, hogy honnan érek be, honnan nem érnék be.

Nem tévedés a szólás, hogy gyakorlat teszi a mestert, mert a repüléseim előrehaladtával egyre jobban kezdtem közeledni a flow élményhez. Azt nem állítom, hogy a Pirat típusrepülésem is egy flow élmény volt (a földön semmiképp, csöndes aggódásba burkolóztam:)) de nagyon hamar megbarátkoztam a repülővel.

Ennyi negatív példa felsorolása után igazán helyet érdemelnek a gyorsan repülő, görcsölés mentes, csodálatos repülések is. Mert hogy szerintem a vitorlázórepülés az az aktív tevékenység, ami tökéletes, kellően koncentráció igényes, és nagybetűs FLOW élményt ad.

Például amikor stabilan 1500-on maradtam Pirattal (típus repülést követő 2. repülés), és csak arra figyeltem, hogy minél jobban megfogjam a termiket. Nem gondoltam földi problémákra, az mind lent maradt, és csak az számított, hogy a lehető legtökéletesebben repüljek. Persze, nem volt tökéletes, de nem kattogtam végre senkin és semmin, csak én magam voltam, meg a repülőgép. Nem kalandoztam el, teljes mértékben koncentrált maradtam, de nem terhelően, vagy kellemetlenül... csak ahogy kell. Ahogy a világ a helyén van, és ahogy az ember hirtelen megérzi, hogy a helyén van.

Sorban ugranak be ilyen pillanatok. Ezeknek a pillanatoknak a harmóniája... szóval ha bárki megkérdezi, hogy miért szerettek repülni, ez elég egzakt válasz. Mert FLOW élményt ad.

(U.i: Nekem ennek a bejegyzésnek a megírása is egy flow-élmény volt. És remélem nem csak engem örvendeztetett meg, hogy írhatok, hanem a Ti tetszéseteket is elnyert ;))