A 2020-as szezon nem csak nekem, de sok pilótának nem indult a terveknek megfelelően: a koronavírus-járvány nagy mértékben hátráltatta a repülések szervezését, mire viszont valamelyest visszaszorult a vírus terjedése, búcsút mondhattunk a jó időnek is (hát még ha sajnos csak hétvégén tud repülni az ember... akkor garantált, hogy szombat-vasárnap csöndes esőre vagy zivatarokra lehet számítani minden mennyiségben).

Június 13-a csakúgy, mint a korábbi szombatok nem tartogatott számomra felhőutakat és szuper emeléseket, de egy repülhető nappal, valamennyi helyizéssel én már kibékültem eddigre. Az előrejelzések szerint Hajdúszoboszlón megint esős, zivataros délutánra számíthattunk, ezért hát a közmondásnak megfelelően döntöttem: ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor márpedig Mohamednek kell mennie a hegyhez. Nézzük meg, mi a helyzet a Duna jobb partján, irány Őcsény!

Egy viszonylag korai kelést követően vonatra pattantam, és meg sem álltam Sárbogárdig, majd egy regionális kis vonattal Őcsényig. 10 óra, tikkasztó meleg, egy teremtett lelket sem látni az utcákon. Nyakamba vettem a a falut, és egy fél órás sétát követően megérkeztem a repülőtérre. A hétvége programja elég sűrűnek ígérkezett Őcsényben, mert a Rally Kupa aktuális futamát éppen ők rendezték, ezért hát igazi nyüzsgés fogadott a reptéren több mint 10 versenyzővel és a lelkes, segítőkész helyi erőkkel. 

A vontatások 12 óra után kezdődtek meg és mind bizakodóak voltunk az időjárással kapcsolatban: majd csak közelebb jönnek azok a formás kis cumulusok, és a versenyzők megrepülhetik a kiírt több, mint 300 km-es feladatot, én pedig körbenézhetek a környéken egy hosszabb helyizés keretében. Délután 2-3 óra magasságában sajnos valamelyest összeálltak ezek az aranyos kis felhők, és az első vontatásom pont egy ilyen rosszabb periódusban volt, ezért hamar visszaszálltunk a nagyvassal. És bár elég régen repültem már (idén először! - még leírni is fáj) szerencsére a vontatás simán ment, szépen követtük a Cessnát. 

A második felszállásom előtt egy hosszabb szünetre került sor, mert a vontatógépnek tankolnia kellett, de a jó társaság miatt csöppet sem telt unalommal a várakozás: a helyiek igazán vendégszeretőek voltak, így gyorsan megtaláltuk a közös hangot, és sok-sok reptéri történetüket hallgathattam meg. A második vontatás alkalmával egy másik pilóta került mögém, mégpedig a nagyvas megvásárlása iránt komolyan érdeklődő Pécsi Repülőklub egyik pilótája. A kései idő ellenére (ekkor már fél 5 körül járt az idő, széteső cumulusok tarkították csak az eget) sikerült 1200 méterig emelkednünk és egészen Pécsig elláthattunk a magasból. A széles, de elég gyenge termikek azért jó lehetőséget biztosítottak a gyakorlásra, és tőlem szokatlan módon most abban hibáztam, hogy hajlamos voltam túldönteni a gépet! 

Ezt a hosszabb repülést egy fergeteges leszállás koronázta meg alacsony áthúzással, 250 km/h-s sebességgel, és egy elegáns leszállással. A történethez hozzá tartozik, hogy a nagyvas gazdát cserélt az Őcsényi és a Pécsi Repülőklub között, így az egyik utolsó repülést élvezhettem vele Őcsényben.

Naptól megpirulva, éhesen, és fáradtan indultam vissza este Budapestre, de telis-tele csodaszép élményekkel! Pluszpont, hogy Őcsényben szombaton este 6 után is lehet ám még finom fagyit és hideg sört kapni, így az állomáson történő várakozás is gyorsabban telt.