Péntek délelőtt már nagyon izgatott voltam a közelgő gyakorlati szakszó vizsgám miatt. Sejtettem, hogy az időjárás nem lesz túl kedvező, de bizakodó maradtam, így kicsit hideg zuhanyként ért a hír, hogy halasztanunk kell a vizsgát keddig. Még egy teljes hétvégényi izgalom!

Csiga lassúsággal elérkezett a kedd reggel. Itthon nem találtam a helyem, mihamarabb szerettem volna indulni a reptérre... bár a vizsgáztató csak 11.30 után érkezett meg, én már 10.30 után kicsivel kint voltam, mert szerettem volna nyugodtan bepakolni a gépbe az ernyőket, előkeresni az okmányokat. Rám mindenképpen pozitív hatással van, ha nem spontán és azonnal kell indulni, ezek az apró, gondos kis előkészületek valahogy lehűtik a felesleges aggodalmaim. Mire kiraktuk a Góbét, a vontató gépet és az előttük lévő 2 motoros gépet, már majdnem 11.30 volt. Szuper gyors Góbé mosás következett, és két rongy-vízbe-mártás közben megérkezett a vizsgáztatóm is. Hamar a tárgyra tértünk, a Góbét körbejárva el kellett mondanom, hogy mit kell ellenőrizni a repülőgépen minden repülés előtt. Már szakszóval rendelkező ismerőseim elfelejtették mondani, hogy ezt is szokták kérni a vizsgán, de nem ért meglepetésként, mert ez tényleg nagyon fontos dolog. A hátam mögött lévő 3 szezon során sokszor csatlakoztam a hangármesterhez reggelente, amikor ellenőrizte a repülőgépeket, így összességében gond nélkül sikerült végig szaladni a check-listán...de hogy ne higgye a kedves Olvasó, hogy mindent mindig hajszálpontosan tudok, azért egy dolgot elfelejtettem. Megnézni, hogy a farokcsúszónál lévő kézilabda elég kemény -e ;)

Szárnyak alatt, mint második otthon... (tavalyi, táborban készült fénykép)

Itt szeretnék alkalmat ragadni egy fontos megjegyzésnek is hibákkal kapcsolatban: növendék korom óta igyekeztem leírni minden hibámat a blogbejegyzéseimben, és ez ezután sem fog megváltozni. Én szívesen bevallom bárkinek bármikor, hogy nem vagyok hibátlan ember, tökéletes pilóta meg végképp... de elsődlegesnek tartom azt, hogy ha már elkövetek valami szamárságot, megbeszéljem oktatóval, tőlem tapasztaltabb pilótákkal, illetve hogy megosszam az Olvasóimmal. Remélem hogy azok a növendékek, akik még esetleg a képzést nemrég kezdték, tudnak tanulni ezekből a történetekből.

De kanyarodjunk vissza a vizsgához! (Milyen szentimentális, vallomásokkal teli stílust vettem fel - sejthetitek tehát, hogy mámoros az öröm:)) A check-lista után időm sem volt izgulni tovább, felvettük az ejtőernyőket és beültünk a gépbe, vontatásra készen. A repülés programját már a földön átbeszéltük - egy-két helyen nagyot nyeltem, mert milyen lenne az olyan vizsga, amin mégsincs egy kis izgalom?! :)

Igen gyenge oldal hátszél fújt, ami vontatáshoz ugye nem a legelőnyösebb, de nem nagyon lehetett észrevenni, így már az adott egy energia löketet, hogy a vontatás szépen sikerült. A vontatás vége felé egyszer átvette a vizsgáztató a botot, szándékosan kitért a vontatógép mögül, nekem pedig meg kellett oldani a helyzetet.

Leoldás után iránytartás, egy kis liftezés következett, majd a dugóhúzó! Itt ismét egy érzelmes vallomás következik részemről :) - növendék koromban nem mindig sikerült pontosan irányban kivenni a gépet az 1 perdület után, de most meglepően pontosan ez is összejött. A dugóhúzót még két spirál követte, jobbra és balra is 20, valamint 45°-os bedöntéssel, és végül leszállás kiszámítása, majd földet érés.

Érdekes idő volt, mert roham tempóban nőttek a cumulusok a Bükk felett (délutánra jó kis zivatar lett belőle), de a repülőtér felett meg hatalmas merülések voltak (3-4-5 m/s!) A negyedik fordulóban persze termik volt, de a kiszámítással így sem volt baj, talán egy ici-picit hosszúak lettünk. (A vizsgáztató a nagy merülések láttán javasolta, hogy áá, ne távolodjak el nagyon a reptértől:)

Amikor véget ért a repülés, még jóformán fel sem fogtam, hogy ez itt most már tényleg egy szakasz vége, nincs több feladat a szakszóm megszerzéséért... küldhetem a papírokat a hatóságnak, és remélem 2 hét múlva kezemben lesz a friss, ropogós engedély. 3 év alatt sikerült eljutni eddig az állomásig. Akkor még nem láttam, hogy milyen mélyen el fogok veszni a repülés világában, csak reméltem, hogy eljutok egyszer ide. Van hova tovább fejlődni, hiszen most kezdődik majd csak az "igazi" vitorlázórepülés. Újabb 3 év múlva remélem egy másik mérföldkőről írhatok Nektek!