Sokszor készültünk már rá idén, hogy repüljünk végre egy igazán jót, de valahogy az időjárás sosem teljesített a vártnak megfelelően... ezidáig! Most pedig nem számítottunk bomba időre, és mégis... az előrejelzés csak nagyon kevés cumulust ígért, de egész szép számmal sorakoztak fel az égen már 11 óra magasságában. 

Dél körül végeztem a gépbe történő bepakolással, így hát átsétáltam az Astirral a pálya másik végére, és segítség is akadt mindig, úgyhogy igazán zökkenőmentesen haladtak a dolgok. Az iránytűnek a tartó háza sajnos megrepedhetett, így az okozott egy kis galibát felszállás előtt, hogy a benne lévő olaj elkezdett lefolyni a műszerfalon. Egy kis ablaktisztítós-papírtörlős súrolást követően ezt is sikerült elrendezni, így egy óra előtt valamivel felszállhattam. 

Ezúttal különösen ügyeltem arra, hogy a vontatás a lehető legszebben sikerüljön, és számítottam is rá, hogy a Fox nem túl nagy induló sebessége miatt majd az egyik szárny ismét megpróbál leesni. Mivel ezt sikerült megakadályozni, és a vontatás alatt végig tudtam követni a Fox-ot meglehetősen könnyedén, így eleve egy nagy adag jókedvvel kezdtem meg a repülést! 

Még csak 600 méterig sem kellett vontatnom, a város felett olyan termiket fogtunk, hogy már 500-on oldottam és nem telt sok időbe, hogy a felhőalapon találjam magam. 1300 méter, kellemes 20 fok, sok-sok felhő az égen, és szinte mindegyik alatt meg lehet találni az emelést, olykor kifejezetten erőseket! Hát kell ennél több egy vitorlázórepülő pilótának?! Aligha! Nem is beszélve a látványról, amiben a felhőalap közelében gyönyörködhettem. Újra és újra hihetetlen csodaként tudom megélni, hogy ilyen közel kerülhetek a felhőkhöz, és innen nézhetek le a földre, ahol minden csak apró pontnak tűnik már... valahogy egészen kitágul a tér ott fenn, csakugyan olyan, mintha madárként lehetnék a magasban!

A három órás repülés alatt szinte sosem kerültem 1000 méter alá... most tényleg nem kellett minden idegszálammal azon lenni, hogy a tűnyi emeléseket megfogjam. Hajdúszovát és Derecske felé mentem ki, de a napban ennél egyértelműen több volt, ideje lesz hát télen ráfeküdni a távrepülések előkészítésére! A fiúkat közben hallgattam a rádióban, és úgy tűnt, gyakorlatilag minden irányban jó emeléseket fogtak (mind Nyíregyháza, mind Törökszentmiklós felé), végre igazán jó időben repülhettünk!

Jó három óra elteltével én egészen elfáradtam, és a felhők mennyisége is jelentősen lecsökkent, így aztán négy óra körül leszálltam, hogy megkezdődjön a szokásos gépmosás-hangárba berámolás-anyagiak rendezése napzáró program. Hála a sok segítségnek, nagyon gyorsan elkészültünk, így már hat óra körül nekivághattam a 100 km-es vezetésnek hazafelé. (Ezúttal Miskolcra, és nem Budapestre mentem vissza.)