Ezidáig minden repülésemnek külön bejegyzést szenteltem, de ezúttal valamelyest megcsúsztam az idővel, így  a két legutóbbi két repülésem történetét igyekszem összefoglalni. A feladat nem is olyan egyszerű, meglepően gyorsan kopnak az emlékek, ahogy az élmények száma nő!

2020.06.27.

Bár nagy időjárásra nem számítottam ezen a szombati napon, rendkívül kellemes meglepetés ért! Előző nap Budapestről Miskolcra utaztam vonattal, majd szombaton korán reggel Miskolcról indulva vezettem Hajdúszoboszlóig. Az egész heti munkahelyi hajtás megtette a hatását, nem voltam túlságosan kipihent, így út közben már a második kávémat vettem, amit sikerült is magamra borítanom, így jött egy rögtönzött póló vásárlás - átöltözés még Balmazújvárosban. A fáradtság és a nem túl jó hangulatom miatt nem számítottam nagy repülésre, de az időjárás kárpótolt mindenért.

Kicsit későn sikerült a startot berendezni és bekészülni a gépbe, így kettő óra után csőröltem először. Nem lett magas, csupán 300 méter, és mire megfordultam, illetve elindultam az iskolakörön, gyorsan 200 méteren találtam magam. A harmadik forduló előtt aztán találtam egy nem túl erős emelést, de kitartó körözéssel meg is emelkedtem, és azon kaptam magam, hogy már 1600 méter körül járok, a felhők között. Azzal viszont már kevésbé számoltam, hogy a szél is elég erős, így kisodródtam Hajdúböszörmény felé.

Nem került túl sok erőfeszítésembe a felhőalap közelében maradni, szuper emeléseket lehetett fogni egészen sokáig... jó két óra repülést követően viszont gyengültek a termikek, kevesebb lett a felhő is, és ekkor gondoltam úgy, hogy ideje lesz a reptér felé venni az irányt (Kajó Marci már leszállt az ASW-vel), de még fogok egy emelést, és majd alapról elindulok vissza...ez sajnos nem jött össze, 1100 méteren voltam, amikor úgy döntöttem, itt az ideje a reptér felé keresgélni tovább. Emelést már nem nagyon találtam, merüléseket annál inkább, így nem túl büszke magasságon értem vissza Hajdúszoboszló felé.  Maga a repülés viszont nagyon-nagyon élvezetes volt, talán az egyik legfelszabadultabb, legszebb "helyizés", amit valaha repültem!

A nap végén az Astirt lemostam és vissza is került a hangárba, ezután pedig hazafelé vettem az irányt, vagyis újabb 100 km vezetés következett, igencsak kellemes fáradtsággal.

2020.07.04.

A múlt heti forgatókönyv fordítottja lett igaz erre a szombati napra, vagyis jobb időt vártunk (elég sok fehér gép összegyűlt a starton a távrepülésben bízva), és sajnos végül egy valamelyest kevésbé élvezetes repülés jött össze. Ezúttal vonattal érkeztem Budapestről, a MÁV persze iszonyatos késéseket produkált, de időben kiértem a reptérre, 11.30 körül már pakoltam a gépbe az akksikat, az ernyőt, és 12 után ki is húztuk az Astirt a startra. Szinte teljesen zárt felhőzet volt, a pálya tocsogott az előző nap leesett esőtől, ez pedig nem sok bizakodásra adott okot. A szél sem volt gyenge, vagyis az elsodródás veszélye megint fenn állt, de mindezek ellenére eléggé optimistán másodiknak csőröltem a fehér gépek közül. Nem sikerült elkapaszkodni, de ezzel nem voltam egyedül, többünknek szüksége volt nem egy próbálkozásra. Ez persze valamelyest növeli a feszültséget, de még a negyedik csörlésem előtt is egészen nyugodtan ücsörögtem a gépben, immár a napon, mert szerencsére felszakadozott a középszintű felhőzet és csak a cumulusok maradtak. 

Negyedszerre aztán sikerült fennmaradni és egészen alapig emelkedni, ami a várt 1500 méterrel szemben csupán 1100 méter volt. Jó emelést persze már a Debreceni Repülőtér légterében fogtam, így a srácok szóltak, hogy vegyem másfelé az irányt, mert érkező gépet várnak Debrecenben. Hajdúszoboszló felett még valamennyit keresgéltem, de nagyon gyenge emeléseket találtam, viszont annál nagyobb merüléseket, így ezúttal nem sikerült 3 órát repülni, mint az előző héten. 

Mindenesetre ez a nap is rengeteg tanulsággal szolgált számomra, mert ahogy megállapítottuk a starton, bár kötélvégen 3 m/s-ből eltekerni élvezetesebb, egy-egy ilyen kevésbé jó idős napból többet lehet tanulni! A gépből történő kipakolást és lemosást követően bepakoltuk a hangárt, majd Pisti kivitt a vasútállomásra és irány Budapest! Mondanom sem kell, aznap nem kellett altatni, 11 óra körül beájultam az ágyba, és nyomban el is aludtam...