Az első 180 perces feladatomat közel 2 hete repültem meg, és ennek kapcsán nagyon fellelkesültem, hogy időben teljesíthetem a szakszolgálati engedély megszerzéséhez szükséges feltételeket. A növendék szakszolgálati engedélyem június elején jár le, így különösen sürgetőnek éreztem a második 3 órás feladat megrepülését.

Már a hét elején úgy tűnt, hogy a szombat ideális napnak bizonyul majd. Némi aggodalomra adott okoz azonban a 11 óra körül megjelenő vastag cirrus réteg... a cumulusok eltűntek, a felhőréteg eléggé leárnyékolt, így szomorúan kémleltem az eget a már lemosott Pirat mellől. Hogy lesz ebből így 180 perc repülés, ha nem elég a besugárzás?

A cirrus réteg lassacskán elvánszorgott, mögötte pedig már ismét kisütött a nap. Az első csörlésemkor még volt némi maradvány cirrusos felhőzet, így 12 perc küzdelem után a földön találtam magam. Éreztem viszont, hogy ebben a napban meglesz a lehetőség, ezért kb. 15 perc várakozás után újra csőröltem.

200-250 méteren voltam, amikor végre valahára felfelé mozdult a variométer mutatója... először 0-1 m/s közötti emelést fogtam, ami a magasságom növekedésével szép lassan erősödött. Ebben a termikben körülbelül 1200 méterig sikerült kitekerni, és aztán indult a keresgélés máshol.

A két gyönyörű Pirat a nap végén, Góbék társaságában

Nagyon jó periódusok is voltak a három óra alatt, amikor 2-3-4 m/s-os emelést találtam, de összességében nézve nem volt egyszerű idő. Mindegyik termik dobálós, rázós volt, nagyon kellett figyelni a sebességre, és jó párszor az volt az érzésem, hogy kifejelem a kabintetőt. Azt az érzést még mindig szoknom kell, hogy mások is lehetnek velem egy termikben, egy magasságon, vagy éppen felettem és alattam is... ez aztán a megosztott figyelem!

Most volt nálam szőlőcukor, víz, napszemüveg, kalap is, egyszóval ideálisabbak voltak a körülmények, mint 2 hete. Mindezek ellenére elég hamar elfáradtam, 3 óra után már alig hittem, hogy kiterülhessek a repülőgép mellett. Az energiáim beosztását még gyakorolni kell... az első 1,5 óra gyorsan elszállt, jobban bírtam mint 2 héttel ezelőtt, de az utolsó 1 órában ugyancsak erőlködnöm kellett, hogy még tudjak összepontosítani a feladatomra. És bármilyen furán is hangzik, elég erős álmosság jött rám, úgyhogy az elalvás elkerülése miatt hangosan énekelgetni kezdtem :)) a dolog pedig bevált, ettől kicsit éberebb lettem.

Leszállás után még sok idő volt magamhoz térni teljesen. Nagyon boldog voltam (és vagyok is) amiatt, hogy 3 év alatt így végül eljutok a szakszolgálati engedélyhez, és különösen örültem annak is, hogy szebb volt a csörlésem, a leszállásom, mint múltkor. Ezek az apróságok is sokat hozzáadnak számomra a repülés élményéhez, és bízom benne, hogy a sok-sok Piratban eltöltött óra majd egyre magabiztosabbá tesz. 

Késő délutáni élet LHMC-n

És hogy mi a nap tanulsága? Ugyan vittem vizet, de nem ittam belőle eleget, erre jobban kell figyelnem, hiszen az is lehet (sőt, valamelyest biztosnak érzem), hogy ez rontotta a koncentrációs képességem. Másrészt ennem is többet kell, nem csak szőlőcukrot... és ha már energia takarékosság: kevesebb stresszelés repülés közben (pl. más gépekkel együtt termikelésnél) = több energia, ami hosszabb időre elég :)