Az első versenynap estéjén igazán kimerülten érkeztem meg Hajdúszoboszlóra – 2,5 órát buszoztam Miskolcról a Pirat típusom megrepülése után. Persze felhőtlen volt a boldogság, de épp csak annyi energiám maradt, hogy beájuljak a már reggel felvert sátrunkba. Szerencsémre másnap pihenőnap volt, így kicsit rá tudtam pihenni a hét elején kezdődő kampós munkára.

Feledhetetlen látványt nyújtott a sok színes ballon együtt

Létszám hiány miatt a helyi klub keresett külsős önkénteseket, én pedig gondoltam, ez kitűnő lehetőség ahhoz, hogy jövőre a szakszómmal majd a munkáért cserébe ingyen repülhessek a Pirattal. Már ami a gépidőt illeti.

Az Avas Kupán már szereztem némi tapasztalatot ebben a munkakörben, de ott csupán zászlós voltam… Hajdúszoboszlón multifunkcionálisan ment a dolog, egy ember egyszerre töltötte be a zászlós és a kampós szerepét is. Alapvetően semmi bajom a futással, szerettem is ezt a munkát a miskolci versenyen, mert kicsit tudtam beszélgetni a pilótákkal, csak most ebben az eszméletlen hőségben (és porban) elég fárasztó volt. Legtöbbször mire az utolsó repülőgép is a magasba került, már olyannyira hullának éreztem magam, hogy csak a hideg ital és zuhany keltett fel újra.

Hungarospa Hajdúszoboszló... madártávlatból

A napi rutinunk úgy nézett ki, hogy mindig 7-7.30 magasságában keltünk, mert ekkor még kellemes volt a hőmérséklet, és nem volt annyira megerőltető lemosni a gépeket. A kampós munkám mellett a szolnoki csapatnak voltam a „tartalék-kisegítője”, amiből végül is sokat tanultam, hiszen ez idáig nem volt ilyen tapasztalatom.. A gépmosás után gyorsan megreggeliztünk, 9 órakor kiderült a grid-sorrend, és kihúztuk a gépeket a startra. Mire ezzel és az akksik, egyéb cuccok bepakolásával végeztünk, már mehettünk a 10 órakor kezdődő eligazításra.

Az eligazítás elején a képvetítések jó ötletnek bizonyultak, de maga az egész szervezés korrektül volt lebonyolítva. A meteorológus szintén Sándor Valéria volt, akár csak az Avas Kupán, így már ismerősként figyeltem az előrejelzéseit. A verseny elején még labilisabb, zivatarosabb volt az időjárás, aztán szép lassan, ahogy egyre közelítettünk a 40 fokhoz, elkezdett kiszáradni, és ezzel együtt sajnos csökkent is a cumulus felhőzet mennyisége. Összességében mégis nagyon klassz időt fogtunk ki, jobb időpontot talán nem is lehetett volna választani.

Az eligazítások után rendszerint még volt egy kis időnk a sátornál megpihenni, és mivel én voltam a szonda pilóta segítője, 11.30 magasságában már ismét a starton voltam. A szonda mindig sikeres volt, bár néha nagy küzdések árán, de fent maradt J (később indult az időjárás, 11 és 13 között még elég gyenge volt)

Termikelés a szondapilótával

Amikor jött a jégkrémes kocsi, mindig megörvendeztettem magam valami hideg nyalánksággal, egy kis vízzel, és kezdődött is a kemény munka! Rendszeresen 300 km feletti távokat repültek a versenyzők, terep alig-alig volt, a legtöbben a 2 hét alatt minden nap hazaértek.

Késő délután vagy este felé folytatódott tehát nekem a munka, amikor megérkeztek a pilótáink. Visszahúztuk a gépet a nyűgöző területre, ott kipakoltunk, leragasztottuk, rendbe raktuk a másnapi repülésre.

A munka végeztével sokszor besétáltunk a városba gyrosozni, fagyizni, de egyik este a szervezők által főzött gulyásból ehettünk, élő zene kíséretében.

A verseny hangulata egészen elbűvölt engem, mint kis „mazsola” pilótát. Jó volt látni, hogy milyen egyszerűen, profin mennek a dolgok, mindenféle fennakadás nélkül. Este figyelmesen hallgattam az aznapi repüléseket értékelő beszélgetéseket, igyekeztem tanulni a nagyobbaktól.

Naplemente, hőlégballon, a szondapilóta repülőgépe... idilli esti csendélet

2 hét eltelt… repültem Pirattal otthon egy napot, nagyvasból is gyönyörködhettem a környékben, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már vége is a versenynek.

Kicsit szomorú volt magam mögött hagyni a sátortábort, a sok nevetés, a jó hangulat helyszínét… de a záróbuli méltó megkoronázása volt az eseményeknek. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy a munkámért virágcsokrot is kaptam a szervezőgárdától, és szívesen tudósítottam a 2 hét alatt élőben a verseny helyszínéről. A legprofibb pilóták toronymagasan vitték el az I. helyezésért járó díjat, de az első 10-ben végzettek is mind nagyon szép teljesítményt nyújtottak, ici-pici különbségekkel.

A csinos kis csokor

Külön örültem, hogy a hőlégballonok is sokszor megszépítették a reggeljeinket, vagy épp az estét, és az utolsó napon szintén a repülőtérről szálltak fel.

Vasárnap délelőtt nehéz szívvel ugyan, de sok emlékkel gazdagodva távoztunk… viszlát Hajdúszoboszló, jövőre ugyanitt, ugyanekkor! (Reszkess Pirat, hamarosan együtt:))