Ismét gyorsan elszaladt a nyár - konstatáltam augusztus 20. után. Még a rossz idő beköszönte előtt szerettem volna egy nyárzáró repülést megejteni, és erre szerencsére volt is lehetőségem. Már egy-másfél héttel korábban elkezdtem böngészni az időjárás előrejelzést. Száraz, meleg idő, 35-36 fok volt a jóslat augusztus 31-re, és nem is tévedtek. Ez a nyár végi meleg nekem valahogy mégis más, mint a forró július. Kicsit megszelídül az idő, vagy azért tudok jobban örülni az ilyen napoknak, mert tudom, hogy hamarosan végérvényesen is beköltözik a hideg meg az eső a Kárpát-medencébe, és pár hónapig nem áll majd tovább.

9 óra előtt nem sokkal nekivágtunk hát a 100 km-es útnak autóval, Miskolc irányából Hajdúszoboszlóra. Fél tizenegy körül megérkeztünk, közben a szokásos balmazújvárosi jutalom-fagyival hűsítve magunkat. A gép már összerakva várt, előző nap ugyanis kisebb javítgatások, szerelések történtek. A meleget kellemes szél mérsékelte, de felhőket sajnos csak nagyon távol láttunk. Akkor még nem gondoltam, hogy bár távol vannak, el fogjuk őket érni.

12 után nem sokkal Zsolti hirtelen bejelentette, hogy indulás. Gyorsan eldobtam a vízballasztot, bepakoltunk a gépbe, és fel is szálltunk. 600 méteren leállítottuk a motort, jó emelést fogtunk, keresgélni sem kellett. 1500 méterig meg sem álltunk, majd amikor úgy tűnt, elértük a plafont, visszajöttünk a reptér felé, hogy szabályosan elinduljunk távra. Távra!!! (Három felkiáltójel úszott a fejemben is - végre valahára, életemben először egy komolyabb távra megyek, és az idő is elég jó - mint később kiderült, egyenesen szuper.)

Dél felé indultunk, először kissé óvatosabban, majd felbátorodva a jobbnál jobb emelések után. Sok-sok hasznos iránymutatást kaptam a hátsó ülésből Zsoltitól, párat igyekszem itt összegyűjteni:

- ha kinéztem egy távolabbi felhőt, és arra veszem az irányt, igyekezzek az oda vezető úton a kis pamacsok alatt haladni

- ha elég jó az idő (mint ebben az esetben), ne is álljak meg 2 m/s alatti emelésekben

- a bal kezem folyamatosan legyen az ívelőlapon, hogy ki tudjam használni a távon a kisebb emeléseket is belehúzással (és ne veszítsek értékes időt azzal, hogy az ívelőlapra teszem a kezem)

- figyeljem a madarakat és sose tekerjek kicsivel mellettük - ők jobban tudják, hol a termik magja

- mindig tartsam szem előtt, hogy mi az uralkodó szélirány

A Janus előnyei közé nem csak a könnyű felszállás tartozik, hanem az is, hogy ha elfárad a pilóta, át tudja adni a másiknak az irányítást. És erre bizony volt is szükség, mert mentálisan (és azért testileg is) rettenetesen gyorsan fáradtam. De az élmények mindenért kárpótoltak! Számomra hihetetlen emeléseket fogtunk (3,5 m/s átlagok), 2500 méteren lévő felhők alatt repültünk, és 160 km/h-val siklottunk a  felhők között (egészen a déli országhatárig). Találkoztunk Bagollyal, tekertünk együtt (Zsolti érdeme, hogy még rá is emelkedtünk ;)), és kétszer az ülésből is elemelkedtünk, olyan erős termikbe kerültünk.

Hazaérkezéskor az extra magasság miatt nem álltunk meg a reptérnél, hanem Balmazújvárosig toltuk, majd onnan visszafordulva, egy 250 km/h-s áthúzással érkeztünk meg. Alig tudtam kikászálódni a gépből, éhes is voltam, és persze a vízballasztomat is jól esett már eldobni, de hihetetlen élmény volt az egész repülés és emellett nagyon tanulságos is (hogyan taktikázzak az időjárástól függően, hogy helyezkedjek felhőre, az ívelőlap maximális kihasználásáról nem is beszélve).

Zsolti megdicsért, hogy néha ő otthagyott volna egy-két felhőt, de én a kitartásommal mégis jó emelést találtam, és erre ki is húztam magam büszkén :)) persze bőven van hova fejlődnöm, mert sok-sok kis hibát is vétettem, például sokszor lassan reagáltam.

Ezután még várt rám újabb 100 km vezetés - azt hiszem, sose vezettem ennyire fáradtan. Nem is futottunk valami jó tempót, de persze fő a biztonság. És nem túlzás azt mondani: amióta vitorlázórepüléssel foglalkozom, ez volt a legeslegjobb repülésem!

[A repüléshez tartozó OLC link is hamarosan elérhető lesz. :) Közel 300 km-t sikerült egyébként repülni - szóval ez az élmény minden szempontból rekord volt számomra.]