Az első 180 perces feladatomat közel 2 hete repültem meg, és ennek kapcsán nagyon fellelkesültem, hogy időben teljesíthetem a szakszolgálati engedély megszerzéséhez szükséges feltételeket. A növendék szakszolgálati engedélyem június elején jár le, így különösen sürgetőnek éreztem a második 3 órás feladat megrepülését.

Már a hét elején úgy tűnt, hogy a szombat ideális napnak bizonyul majd. Némi aggodalomra adott okoz azonban a 11 óra körül megjelenő vastag cirrus réteg... a cumulusok eltűntek, a felhőréteg eléggé leárnyékolt, így szomorúan kémleltem az eget a már lemosott Pirat mellől. Hogy lesz ebből így 180 perc repülés, ha nem elég a besugárzás?

A cirrus réteg lassacskán elvánszorgott, mögötte pedig már ismét kisütött a nap. Az első csörlésemkor még volt némi maradvány cirrusos felhőzet, így 12 perc küzdelem után a földön találtam magam. Éreztem viszont, hogy ebben a napban meglesz a lehetőség, ezért kb. 15 perc várakozás után újra csőröltem.

200-250 méteren voltam, amikor végre valahára felfelé mozdult a variométer mutatója... először 0-1 m/s közötti emelést fogtam, ami a magasságom növekedésével szép lassan erősödött. Ebben a termikben körülbelül 1200 méterig sikerült kitekerni, és aztán indult a keresgélés máshol.

A két gyönyörű Pirat a nap végén, Góbék társaságában

Nagyon jó periódusok is voltak a három óra alatt, amikor 2-3-4 m/s-os emelést találtam, de összességében nézve nem volt egyszerű idő. Mindegyik termik dobálós, rázós volt, nagyon kellett figyelni a sebességre, és jó párszor az volt az érzésem, hogy kifejelem a kabintetőt. Azt az érzést még mindig szoknom kell, hogy mások is lehetnek velem egy termikben, egy magasságon, vagy éppen felettem és alattam is... ez aztán a megosztott figyelem!

Most volt nálam szőlőcukor, víz, napszemüveg, kalap is, egyszóval ideálisabbak voltak a körülmények, mint 2 hete. Mindezek ellenére elég hamar elfáradtam, 3 óra után már alig hittem, hogy kiterülhessek a repülőgép mellett. Az energiáim beosztását még gyakorolni kell... az első 1,5 óra gyorsan elszállt, jobban bírtam mint 2 héttel ezelőtt, de az utolsó 1 órában ugyancsak erőlködnöm kellett, hogy még tudjak összepontosítani a feladatomra. És bármilyen furán is hangzik, elég erős álmosság jött rám, úgyhogy az elalvás elkerülése miatt hangosan énekelgetni kezdtem :)) a dolog pedig bevált, ettől kicsit éberebb lettem.

Leszállás után még sok idő volt magamhoz térni teljesen. Nagyon boldog voltam (és vagyok is) amiatt, hogy 3 év alatt így végül eljutok a szakszolgálati engedélyhez, és különösen örültem annak is, hogy szebb volt a csörlésem, a leszállásom, mint múltkor. Ezek az apróságok is sokat hozzáadnak számomra a repülés élményéhez, és bízom benne, hogy a sok-sok Piratban eltöltött óra majd egyre magabiztosabbá tesz. 

Késő délutáni élet LHMC-n

És hogy mi a nap tanulsága? Ugyan vittem vizet, de nem ittam belőle eleget, erre jobban kell figyelnem, hiszen az is lehet (sőt, valamelyest biztosnak érzem), hogy ez rontotta a koncentrációs képességem. Másrészt ennem is többet kell, nem csak szőlőcukrot... és ha már energia takarékosság: kevesebb stresszelés repülés közben (pl. más gépekkel együtt termikelésnél) = több energia, ami hosszabb időre elég :)

Nagy lelkesedéssel készültem a szombati üzemnapra már péntek este. Az előrejelzés szerint a trigger hőmérsékletet már reggel 9 óra magasságában átlépi a hőmérséklet, lesznek felhők bőven (voltak is), csak hogy a szél... nos, a szél megtréfált minket. Délig mindhiába vártunk, nem csendesedett, így a szombati napnak lőttek, csalódottan indultam haza. Pedig ott várt lemosva a Pirat, bepakoltam, akksit is tettem be, egyszóval minden kész lett volna egy klassz repüléshez.

HA-4387, számomra most a legszebb repülőgép

Szombat este el is döntöttem, hogy vasárnap nem megyek. Az időjárás előrejelzés semmi jót nem ígért, már reggel cirrusos időnek kellett volna lennie. De nem volt! 6 órakor meglepve kászálódtam ki az ágyból, és 7 óra előtt valamivel döntöttem csak úgy, hogy esetleg aznap is megyek a reptérre.

Reggelre megváltozott persze az előrejelzés is, a topmeteo 500-as időt adott, így gyorsan fellelkesültem, bár nagyon hirtelen ért az egész. 8 óra 30 perckor már tele volt az ég csinos kis cumulusokkal, eljött az idő arra, hogy elővegyük a fehér gépeket. A villámgyors bepakolást követően jó 10 percig rohangáltam a gépkönyv után, de szép lassan minden összeállt. Szintén 3 órás feladatra induló Góbé pilóta csőrölt előttem, majd következtem én, és a HA-4387-es Pirat.

Hamarosan indulunk!

Bevallom, hogy volt bennem izgalom... azt hiszem, nem is kevés. Utoljára augusztusban repültem Pirattal, még vissza kellett szoknom. A spontaneitás miatt nem is voltam teljesen felkészült egy 3 órás feladatra: csak 1,5 literes PET palackban tudtam vinni vizet, amit elővenni repülés közben, letekerni a kupakot, és visszagyűrni a könyököm mögé... hááát, nem kis mutatvány. Cukorkát nem raktam be, mert nem volt a táskámban, ezért aztán a 3 óra vége felé már éreztem, hogy nagyon fogy az energiám, és egyre nehezebb koncentrálni. Sőt, mi több, a napszemüvegem is otthon hagytam, így maradt a hunyorgás, bár szerencsére volt annyi felhő, hogy nem sokat láttam a Napot. (A szórt fény így is elég zavaró.)

Kicsit magabiztosabbá tett viszont az, hogy rögtön termiket fogtam a pálya széle felett, és türelmesen 0,5-1 m/s-el emelkedtem. A felhőalap elérésével (ekkor még kb. 1400 méter) szinte eufórikus állapotba kerültem, hiszen már szombaton annyira elképzeltem, láttam magam előtt, ahogy a gomolygó felhőfoszlányok között repülök.

A 3 óra alatt a legnehezebb talán az egyre növekvő fáradtságot kezelni: bátran ki merem jelenteni, hogy egyik sport sem fáraszt el ennyire, mint a vitorlázórepülés. Figyelni a sebességre, a variométerre, mindig megfelelően trimmelni a gépet, nézni a felhőket, tervezni, hogy mit célzok meg, és persze figyelni a körülettem termikelő gépeket is! Nem túl tapasztalt pilótaként ez egyszerre igen nagy falat.

Mivel a szél szinte teljesen elcsendesült, nem túl nagy meglepetésként értek az összeállások, és a távolban látható esőfalak... de jött ez közelebb is! Az eső előtti 10-20 percben a reptér közvetlen közelében voltam, és szinte le se tudtam volna szállni, 100-110 km/h-s siklásban volt, hogy 2-3 m/s-el emelkedtem! Az első esőcseppek megjelenése még nem riasztott meg, de hamarosan sajnos erősödött, és mikor leszálltam, már dézsából öntötték az esőt!

A végtagjaim elgémberedtek, alig bírtam kikászálódni a Piratból, még kellett volna néhány perc, hogy magamhoz térjek, de nem volt mese, kormányokat kikötöttem, és húztuk is vissza autóval a gépet a hangár felé. A szakadó esőben, a vizes füvön futottam vissza a gép szárnyát fogva, de kijelenthetem, egyáltalán nem zavart, ahogy éreztem, hogy szép lassan átázik a cipőm, a ruhám, és a hajam is a homlokomra tapad.

A hangárban az első a hű társ ápolása volt: áttörölgettük a Piratokat (még egy Piratos pilóta velem egyszerre szállt le) és szép lassan próbáltam visszatérni lélekben is a földre... papírok elrendezése, kipakolás, a táskám megkeresése következett. És persze evés! Egyszerre nem tudtam annyi cukrot magamhoz venni, ami elég lett volna a kimerült agynak.

Röviden összefoglalva tehát, fenomenálisan boldog vagyok 3 óra 23 perc repült idő után, mert végre érzem, hogy már csak 1-2 lépésnyire vagyok a szakszolgálati engedély megszerzésétől! A vasárnapi nap tanulsága pedig, amit minden középfokos pilóta társamnak is ajánlok figyelmébe: kevesebb felesleges izgalom = kevesebb energia felemésztése! Illetve egy olyan kis csomag összeállítása, amelyben minden benne van egy sikeres, hosszabb repülés lebonyolításához, és nem kell több, mint 3 órán át hunyorogni, illetve éhezni ;)

Áprilisban egynéhány üzemnapon részt tudtam venni (amit ugye korlátolt valamelyest az egyetem, a rossz időjárás, illetve az, hogy sokat szoktam utazgatni hétvégéken).

Képes beszámolóm első darabján is látszik a sok cumulus, a felhőutak, a gyönyörű, sötét aljú felhők, amik csak úgy vezetik a pilótát... ja, hogy mégsem?! :) Bizony bizony, ezen a csörlés közben készült képen is mutatja magát a szomorkás időjárás...

(A teljes korrektség kedvéért: a kép készültekor utas voltam, hátsó ülésből fotóztam.)

Nincs is jobb, mint egy kis közös repülgetés családon belül :))

Tekintettel a gyenge napsütésre, a fehér sapeszt átmenetileg egy valamelyest vagányabb kendőre cseréltem :) végre egy fotó tehát, amin nem a "csősz sapkámban" díszelgek. Persze a repülőtéri lét nem a divatról szól, na de hát nőként az ember mégis igyekszik valami fantáziát csempészni a szettjeibe.

Egy igen kedves meghívás alkalmával (ezúttal is köszönet érte, Tibi!) jópár iskolakört repültünk Cessna-172-essel. A repce már nagyon látványos felülről, nem győztem fotózni a zöldben és sárgában pompázó tájat. A szürkés tél után ez igazi felüdülés!

"Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj" - és nekem a legszebb részlete a térképnek a miskolci repülőtér!

Végre belombosodtak a fák is az erdőkben - még nem tudtam betelni a látvánnyal! Utasként történő repüléseim alkalmával igyekszem minden apró részletet megfigyelni - jé, ott egy szép kék színű medence! A gyerekek labdáznak az udvaron! Most fordul a busz a végállomásnál! Megannyi apróság, ami a levegőből egy egész képpé áll össze.

Nem túlzás azt állítanom, hogy a tavasz kezdetével minden vitorlázórepülő pilóta fellélegzik egy kicsit. Túléltünk egy újabb telet, már kezdődik az év vidámabb, élményekkel teli időszaka, amikor végre egész nap a szabadban lehetünk hétvégén, és nem is akármilyen környezetben.

Repül a bálna, repül a bálna...

Az idei szezon első repülését nem Miskolcon, hanem Nyíregyházán ejtettem meg, ugyanis márciusban a családommal arra jártam - és ha egy elkötelezett pilóta csörléses üzemet lát, még szép, hogy befizet egy körre ;) egyébként is klassz élmény egy ismeretlen várost megnézni felülről, bár aznap az időjárás nem volt valami kegyes: zárt felhőzet (= semmi emelés), és hűvös is volt a levegő.

LHMC-n a szezon az előző hétvége szombati napjával kezdődött meg. Sokan összegyűltünk reggel 8 órára, én pedig izgatottan álltam már sorakozó közben, alig vártam, hogy leellenőrizzenek, és azt érezzem, hogy szabad az út egy újabb feledhetetlen nyár felé.

Gondoltam hogy a hidegben jót fog tenni egy kis mozgás, hát magamra vállaltam, hogy átkísérem a Góbét a pálya másik oldalára - csakhogy az edzetlen váll megérzi ám az ilyen dolgokat! Nagy könnyelműen naptejet sem használtam, mondván, ez még csak egy kis gyenge tavaszi napocska - az arcom megérezte, egész este forró volt, másnak pedig húzódott a bőr rendesen!

Az első idei repülés Miskolcon

 Az ellenőrző repülés gond nélkül lement, bár a szezon első repülései mindig kicsit esetlenebbre sikerednek. Nekem most éppen nem volt elég szögletes az iskolaköröm, csak olyan ímmel-ámmal, nem 90 fokban csináltam a fordulókat. Viszont magamban jól megjegyeztem (és ez a bejegyzés is segít ebben), hogy tudatosabban figyeljek ilyenekre a jövőben.

A szél szombaton és vasárnap is hallatlanul erős volt, küzdős, rugdosós időjárással, ezért Piratozásra még nem volt alkalmas ez a hétvége. De alig várom, hogy végre ismét kalózkodhassak egy kicsit :)

A minap egy pszichológiai témájú könyv akadt a kezembe, Csíkszenmihályi Mihálytól "Az öröm művészete" c. kötet... ilyesfajta olvasmánnyal még nem volt dolgom, de úgy gondoltam, a 81 éves pszichológus professzortól tanulhatok is egyet és mást, ami a mindennapi boldogulást segíti.

A könyv központi témája a flow élmény, és az, hogy hogyan lehet minél többször eljutni ebbe az állapotba. A flow-ra nehéz helyes magyar fordítást találni, szó szerint fordítva azt jelenti: hömpölygés, áramlás. A flow élmény (sajnos) nem valami mindennapi jelenség, teljes belefeledkezés egy kellemes, izgalmas tevékenységbe, ami szellemi kihívást jelent. A flow tehát nem egyszerű kikapcsolódás, szórakozás, hanem tulajdonképpen a munkával kiérdemelt öröm, egyeseknek szinte transz állapot is, amikor észrevétlenül repül az idő.

Lazulás és koncentráció is: egy flow-flight

De nem kell kétségbe esni, nem lettem sem filozófus, és pszichológiai babérokra sem szeretnék törni. Viszont ma utazgatás közben az jutott eszembe, hogy a flow élményt a repülés szempontjából is lehetne vizsgálni... (na igen, a tömegközlekedés nem a flow élmények melegágya, de legalább ötleteket lehet gyártani az ablakon kifelé bambulva)

Csíkszentmihályi Mihály több ezer fővel elvégzett statisztikái szerint az aktív tevékenységek, hobbik adják a legteljesebb flow élményt. Nem a tévézés, nem is az interneten szörfölés, hanem mondjuk...a vitorlázórepülés!

Visszatekintve kezdő koromig, be kell vallanom, akkor a repülés még nem igazán flow élmény volt. Imádtam, élveztem, de még nem vezéreltek automatikus mozdulatok, nem volt evidens egy forduló végrehajtása, sőt, szégyen vagy sem, görcsösebb iskolaköreim is voltak. Azt hiszem, mint mindenkinek.

Jött aztán az első egyedüli, húú, na az meg aztán egészen remegős-izgulós köröket adott. Bizonyítottam, hogy képes vagyok rá, de még nem az ellazulásról szólt a repülésem. Imádkoztam, hogy ne szakadjon a csörlő kötél, reméltem, hogy nem lesz erős szél, számítgattam folyamatosan, hogy honnan érek be, honnan nem érnék be.

Nem tévedés a szólás, hogy gyakorlat teszi a mestert, mert a repüléseim előrehaladtával egyre jobban kezdtem közeledni a flow élményhez. Azt nem állítom, hogy a Pirat típusrepülésem is egy flow élmény volt (a földön semmiképp, csöndes aggódásba burkolóztam:)) de nagyon hamar megbarátkoztam a repülővel.

Ennyi negatív példa felsorolása után igazán helyet érdemelnek a gyorsan repülő, görcsölés mentes, csodálatos repülések is. Mert hogy szerintem a vitorlázórepülés az az aktív tevékenység, ami tökéletes, kellően koncentráció igényes, és nagybetűs FLOW élményt ad.

Például amikor stabilan 1500-on maradtam Pirattal (típus repülést követő 2. repülés), és csak arra figyeltem, hogy minél jobban megfogjam a termiket. Nem gondoltam földi problémákra, az mind lent maradt, és csak az számított, hogy a lehető legtökéletesebben repüljek. Persze, nem volt tökéletes, de nem kattogtam végre senkin és semmin, csak én magam voltam, meg a repülőgép. Nem kalandoztam el, teljes mértékben koncentrált maradtam, de nem terhelően, vagy kellemetlenül... csak ahogy kell. Ahogy a világ a helyén van, és ahogy az ember hirtelen megérzi, hogy a helyén van.

Sorban ugranak be ilyen pillanatok. Ezeknek a pillanatoknak a harmóniája... szóval ha bárki megkérdezi, hogy miért szerettek repülni, ez elég egzakt válasz. Mert FLOW élményt ad.

(U.i: Nekem ennek a bejegyzésnek a megírása is egy flow-élmény volt. És remélem nem csak engem örvendeztetett meg, hogy írhatok, hanem a Ti tetszéseteket is elnyert ;))

Így január-február felé már egyre jobban érezni a repülés-elvonási tüneteket, hiszen még mindig várni kell a jó időre... ha gyakorlatban nem is, akkor legalább elméletben képezhetjük magunkat ebben az időszakban :)

Az egyetem és a sűrű időbeosztásom miatt a saját, klubos tanfolyamunkon sajnos eddig még nem tudtam megjelenni, de a 3 megtartott MVSZ tanfolyamból legalább 2 előadáson sikerült részt venni. Bár én még távokat nem repülök, és nem is versenyzek, de bízom benne, hogy a hallott jó tanácsokra akkor is emlékezni fogok. És itt lesz nem is olyan sokára az az időszak, hogy megrepültem a középfokos feladataim, akkor pedig meg kell kezdeni a felkészülést a koszorútávra.

Azok, akik nem tudtak részt venni a Budapesten megtartott előadásokon, ne aggódjanak, megpróbálom majd megszerezni a videó felvételeket, és a Magyar Vitorlázórepülő Szövetség facebook oldalán meg lesznek osztva!

Fotó: Szűcs Antal

Bevallom, hogy én kütyüzés terén is le voltam (pontosabban fogalmazva: vagyok) maradva, úgyhogy elkezdtem ismerkedni ezekkel a dolgokkal is, bár nem árt még foglalkozni vele február második felében és márciusban sem. Kipróbáltam, hogy az ingyenesen letölhető XCSoar-ba hogyan kell beírni a dolgokat, mégis hogyan fogjak neki a tervezésnek. Az alkalmazás funkcióinak feltérképezéséhez kaptam segítséget, így sokkal könnyebben és gyorsabban haladtam vele. Szóval a középfokos blog-olvasóknak nagyon ajánlom, hogy kérjenek segítséget már távokat repülő pilótáktól...akár fél óra alatt is rengeteg hasznos infót lehet begyűjteni.

2006. január 15. Jeles nap a magyar vitorlázórepülő pilóták számára. Pontosan 10 éve alakult meg a Magyar Vitorlázórepülő Szövetség, mint a Magyar Repülő Szövetség származtatott jogi személyiségű szakága.

Jómagam nem kísérhettem végig a Szövetség 10 éves munkáját, hiszen 2006-ban csupán 10 éves voltam, de immár egy éve én is aktív részese lehetek ennek a csapatnak. Még március-április körül kért fel Ugrósdy Marci, hogy ha lenne kedvem, akkor szerkeszthetném az MVSz facebook oldalát... gondolkodás nélkül igent mondtam. Nagyszerű lehetőségnek éreztem, és most is annak gondolom, egyáltalán nem bántam meg, hogy csatlakoztam.

A Szövetség fő feladatai közé tartozik a vitorlázórepülő sport irányítása, szervezése Magyarországon; a magyar vitorlázórepülő válogatott működtetése; a sport versenyszabályzatainak kiadása, karbantartása; nemzetközi sportkapcsolatok ápolása, és persze a hírek, fontos információk közlése a tagokkal. Manapság már szinte biztos, hogy az hírközlés leghatékonyabb módja az internet, a facebook, ezért különösen fontosnak tartom, hogy naprakész legyen a kommunikáció a vitorlázórepülő pilótákkal, a sport iránt érdeklődőkkel.

De hogyan is készülnek el a napi bejegyzések, honnan származnak az információk? 

Eleinte kicsit káosz volt a fejemben, nem tudtam, hogy is fogjak hozzá, hogy színvonalas, érdekes bejegyzések jelenjenek meg, amely minden korosztályt meg tud szólítani. Szép lassan kialakult a reggeli rutinom: facebook hírfolyam átböngészése (azt hiszem nincs olyan repülőklub oldal, amit nem like-oltam), a Szövetség honlapjának ellenőrzése, YouTube csatornák átfutása, a FAI vagy az MrSz oldal friss híreinek követése.

Néhány hét múlva érkeztek az első pozitív visszajelzések, és az is hihetetlen jól esett, hogy bármerre jártam az országban (versenyeken, vagy csak idegen repülőtereket látogattam), megismertek, és gratuláltak a munkámhoz.

Most már nem kérdés számomra, hogy viszonylag jól zakatol a Média Bizottság munkája :) és külön öröm volt olvasni Marci 2015-ös Média Bizottsági beszámolóját, amely a Küldöttgyűlésen hangzott el.

Külföldi kapcsolatok építése... éppen Izlandon :)

Egyre inkább olyan törekvések munkálnak bennem, hogy ne csak hírek, közlemények jelenjenek meg az MVSz facebook oldalán, hanem szeretném kicsit interaktívabbá tenni, kommunikációt, igazi közösséget létrehozni a pilóták között.

Tartsatok velünk 2016-ban is! :)

Boldog új évet kívánok minden kedves blog Olvasómnak :) remélem a jövő évben is fogjátok követni az élménybeszámolóim, illetve a Magyar Vitorlázórepülő Szövetség facebook oldalának hírfolyamát!

Szerencsére az év utolsó napján sem maradtam ki a repülésből, de most nem vitorlával, hanem Cessna 172-essel tettünk egy iskolakört a repülőtér környékén.

Ahogy közeledik az év vége, itt az ideje számot vetni az idén történt eseményekkel, kicsit áttekinteni, hogy mennyire volt eredményes a 2015-ös szezon.

Sajnos a május sok esőt hozott, így a szezon kezdet nekem nem sikerült valami fergetegesen... nem is beszélve az egyetemről, mert nyilván még ez is vett el időt. :)

Következett június... életem egyik legszebb vitorlázórepülős élményében volt részem, amikor Izlandon kétszer jó egy órát repültem Duo Discussal. Gyönyörű tájak, lávamezők, egy klassz repülőgép, szuper társaság... és persze érdekes volt megfigyelni, hogy máshol hogyan is zajlanak a dolgok.

Június végén, az Avas Kupa előtt került megrendezésre Miskolcon a szokásos nyári tábor.. ismét több-kevesebb sikerrel (inkább kevesebb), mert az időjárás közbeszólt a terveinknek. 

Július elején Hajdúszoboszlón táboroztunk vendégségben, és a második héten már kezdődött is az Avas Kupa, részemről a nyár legeslegjobban várt eseménye. Megtelt élettel a miskolci repülőtér, munka volt bőven, de klassz időt fogtunk ki, a hangulat fergeteges volt, és kicsit ismerkedtem én is azzal, hogy milyen egy verseny szervezése, lebonyolítása. Azóta is csupa pozitív visszhangot hallunk... számomra pedig külön öröm volt, hogy tudósítói minőségemben is írhattam a versenyről, illetve szerkeszthettem az Avas Kupa hivatalos oldalát/facebook oldalát.

Az Avas Kupa végével sem lassult a tempó, indultam Őcsénybe, az Európa Bajnokságra. Bár tikkasztó volt a meleg, de nagy élmény volt a sok karcsú, fényesre polírozott repülőgép között sétálni. Nem szándékosan, de éppen a nemzetközi estére érkeztünk meg... így volt minden, mi szem-szájnak ingere. :)

Augusztus hónap Hajdúszoboszlón kezdődött, a 60. Nemzeti Bajnokság segítő szervezőjeként, zászlósként a griden. Kicsit belekóstoltam a kisegítői munkába is, és már ekkor lázasan készültem a szakszolgálati engedély elméleti vizsgarészére. Két hétvégén is hazautaztam, hogy kihasználjam a jó időt, így Miskolcon megszereztem a Pirat típusom, és 1,5 órát repültem is vele a rá következő héten. Persze Szoboszlón sem maradtam ki a repülésből, nagyvassal csavarogtunk kicsit az egyik helyi oktatóval. Hihetetlen magas felhőalap volt, csodálatos volt a látvány, és persze az izmozás az IS-sel.

Augusztus hónap második felében nem egy hétvégét Farkashegyen töltöttem, ahol néha-néha szintén repültem, így az évben a lejtőzés sem maradt el.

Szeptember elején sikeres teljesítettem a vitorlázórepülő pilóta szakszolgálati engedély megszerzésének elméleti feltételeit.

Októberben Miskolcon volt célleszálló verseny, ahol bár nem értem el helyezést, magamhoz képest egész jó eredménnyel végeztem :) ami azt illeti, legalább nem este tengerbe, és túl messze sem kerültem a jeltől.

Végül, de nem utolsó sorban, szűk 1 éve vagyok MVSZ Média Bizottsági tag, és szerkesztem a Magyar Vitorlázórepülő Szövetség facebook oldalát. A munka sok örömet, pozitív visszajelzést adott, így a jövőben zavartalanul folytatódik tovább!

Most, hogy hivatalosan is beköszöntött a téli időszak, szembe kell néznem a ténnyel, hogy bizony jó pár hétig nem fogok még repülőben ülni... persze így is elég sűrűn be van táblázva az év ezen része, idő feleslegem nem lesz az egyetem miatt.

Régóta tervezgetek egy kis egyéni rágyúrást is a repülés elméletre, de most nem a szó klasszikus értelmében kell venni ezt a kijelentést. Nem is magával a repülés technikával kezdtem el foglalkozni, hanem inkább a repülés pszichológiájával.

Még nyáron kézhez kaptam Leo és Ricky Brigliadori könyvét (Competing in gliders - winning with you mind), de akkor csak bele-bele lapoztam. Igen tanulságos fejezetek vannak benne, és mivel hosszú könyv, még mindig csak belekóstolni volt időm. Azért meg szeretném Veletek osztani ezt a belekóstolást is, hátha Ti is kedvet kaptok ehhez az olvasmányhoz... karácsonyi ajándéknak szerintem például perfekt lehet ;)

A Human Factors fejezet elejét olvasva már kérdések vetődtek fel bennem: Brigliadoriék ugyanis leírják, hogy igenis tudomásul kell venni, hogy nem csak a tapasztalat, a sok repülés hozza meg a sikereket - hanem néhány emberben van egy (vagy több) bizonyos plusz képesség, amit ha kihasznál, nagy előnyre tesz szert másokkal szemben. Nos, én még nem vagyok tisztában azzal, hogy bennem van -e ilyen plusz képesség, és ha igen, akkor mi az, de nincs is még annyi repülős tapasztalatom, hogy ilyen téren bármiféle kijelentést tehessek.

Ezután következett olvasmányomban egy szintén elég izgalmas rész: a motiváció definiálása. Mi motiválhat egy pilótát? A szerzőpáros az alábbi válaszokat kínálja:

- Örömöd leled a versenyzésben

- A vágy, hogy kiteljesedj valamiben

- A vágy, hogy nyerj

- Agresszió kieresztése (Na nem a durva, másokat veszélyeztető...csak egy egészséges stressz levezetés)

- Az akarat, hogy megmutasd, még mindig versenyképes vagy (inkább idősebbekre értve)

- Eredmények elérése egy nemzet hírnevének öregbítése céljából

Én a második válasszal definiáltam a saját motivációm. Hiszen elsősorban magamhoz kell mérnem a teljesítményem, és magamnak megfelelni. :)

Kicsit önismereti tréningként is szolgál ez a könyv, mert sikerült rám illő kategóriákat találni még bőven. És ugyebár minden sikeres út úgy kezdődik, hogy az ember felismeri a saját hibáit.

"Only those who interpret gliding as a religion, and not as a simple sport, will be able to be successful in this discipline."