Áprilisban egynéhány üzemnapon részt tudtam venni (amit ugye korlátolt valamelyest az egyetem, a rossz időjárás, illetve az, hogy sokat szoktam utazgatni hétvégéken).

Képes beszámolóm első darabján is látszik a sok cumulus, a felhőutak, a gyönyörű, sötét aljú felhők, amik csak úgy vezetik a pilótát... ja, hogy mégsem?! :) Bizony bizony, ezen a csörlés közben készült képen is mutatja magát a szomorkás időjárás...

(A teljes korrektség kedvéért: a kép készültekor utas voltam, hátsó ülésből fotóztam.)

Nincs is jobb, mint egy kis közös repülgetés családon belül :))

Tekintettel a gyenge napsütésre, a fehér sapeszt átmenetileg egy valamelyest vagányabb kendőre cseréltem :) végre egy fotó tehát, amin nem a "csősz sapkámban" díszelgek. Persze a repülőtéri lét nem a divatról szól, na de hát nőként az ember mégis igyekszik valami fantáziát csempészni a szettjeibe.

Egy igen kedves meghívás alkalmával (ezúttal is köszönet érte, Tibi!) jópár iskolakört repültünk Cessna-172-essel. A repce már nagyon látványos felülről, nem győztem fotózni a zöldben és sárgában pompázó tájat. A szürkés tél után ez igazi felüdülés!

"Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj" - és nekem a legszebb részlete a térképnek a miskolci repülőtér!

Végre belombosodtak a fák is az erdőkben - még nem tudtam betelni a látvánnyal! Utasként történő repüléseim alkalmával igyekszem minden apró részletet megfigyelni - jé, ott egy szép kék színű medence! A gyerekek labdáznak az udvaron! Most fordul a busz a végállomásnál! Megannyi apróság, ami a levegőből egy egész képpé áll össze.