Sajnos tipikus őszi napra ébredtünk, minden pontosan úgy volt, ahogy vártam. Sűrű köd lepte be a kifutópályát, a Napnak nyoma sem volt az égen, mi pedig fázósan gyülekeztünk a hangár előtt. Látszólag csak egy újabb nap kezdete, megint egy kicsit döcögősen induló üzemnap, de én most mégsem ezt éreztem. Ez valahogy más volt, merőben más.

Először is, nem stimmel az időjárás. Hová tűnt a verőfényes napsütés, hol vannak az emberek? Hiszen egy forgalmasabb nyári üzemnapon kétszer vagy háromszor ilyen a létszám, mint ezen a szomorkás szombat reggelen. A köd olyan lassan szállt fel, hogy délig csak a teljesítménygépek szétszerelésével foglalkoztunk, aztán amikor már nyoma volt a Napnak, szép lassan előkerült az utolsó gép, amit nem szedtünk szét: a 23-as Góbé.

Mivel ezután tudtam, hogy már szép idő esetén sem lesz üzem, mindenképpen akartam egy kört repülni. miután letudtuk az iskolafeladatokat, azaz befejezte egy ifjú pilóta az utolsó B vizsgát az évben, én kerültem sorra. Rutinosan végeztem magamban az ellenőrzést, a felszállás is olyan megszokott volt, csak amikor megfordultam a másodikat, akkor gondolkoztam el egy kicsit. Ugye így fog ez menni nekem jövőre is?

A köd viszont csak látszólag szállt fel, 300 méterről lenézve nem tisztán látszott a repülőtér. Ráadásul a vakító napfény sem könnyítette a látást, de ez mégiscsak egy megszokott iskolakör volt, nem lehet elrontani, sőt nem is illene nekem több, mint 150 felszállás és majdnem 19 óra repült idő után.

Szóval egy kicsit elszomorodtam leszálláskor, hogy vége ennek a nagyszerű szezonnak, hogy most aztán igazán tudatosult bennem, hogy többet nem fognak már csőrölni ebben az évben, hogy nem élvezhetem a szél halk süvítésének hangját és a gyenge, hideg szelet az arcomban.

Kicsit mintha ezzel már a nosztalgiázás felé indulnék, pedig nálam arról még nem is beszélhetünk annyira, hiszen ez volt az első szezonom. Persze ettől függetlenül azt tervezem, hogy egy összefoglaló bejegyzést írok majd a 2013-as szezonról, hiszen össze akarom fogni a fejemben is a rengeteg eseményt, élményt. Szükség is lesz rá, mert most csak izgalmas pillanatképek villognak a szemem előtt... leginkább ez jellemzi a szezont. Az újdonság varázsa.