Sajnos a már megszokott pénteki üzemnap létszám (de nem érdeklődés!) hiányában elmaradt, így csak szombaton kerültek elő gépmadaraink. Kifogástalan időjárás ígérkezett, mindenhol kis felhőpamacsok voltak már 11 óra körül, én pedig nagy reményekkel vágtam neki már az első felszállásomnak.

Hiábavaló próbálkozás. Jobb iskolakör - semmi termik. Bal iskolakör - még annyi emelés sincs. Dél körül volt a harmadik felszállásom, akkor elég nagy szenvedések árán repültünk az oktatóval 15 percet, de a megtalált emelések gyengék voltak, éppen csak nullázgattunk, és szép lassan elveszítettük a magasságunkat is.

Délután 3 óra előtt nem sokkal újra nekiindultunk egy másik oktatóval, gyorsan felvettem az ejtőernyőt, irány a Góbé, és lássuk csak, mit mutat most az időjárás, mert az nem lehet, hogy ilyen szép időben nem tudunk fennmaradni.

A csörlés tetején nulláztunk egy ideig, vagy talán egy kicsit emelkedtünk is, majd a város felé utazva egyre több termikbe futottunk, és észre se vettem, a magasság mérőn már elindult a kismutató is, tehát átléptük az ezres határt. Azt nem mondanám, hogy álomhatár :) hiszen ez még egyáltalán nem az, de egy olyan kezdőnek, mint én, nem mindennapi élmény.

Oktatói feladatot repültem - még a termikbemutatóm ellenőrzőjét, ami 20 perces kell, hogy legyen, aztán pedig mivel elég jól álltunk magassággal, az oktatói 1 órámat is megszereztem, ugyanis 1 óra 12 percet repültünk.

Az ilyen feladatoknak legalább annyi előnye van még, mint hátránya - ott van az oktató, segít, így egész könnyen megvan a termik, viszont pont ez a hátránya is, hogy néha túl sokat segít ;) ha értitek, mire gondolok. Mindenképpen sokat lehet tanulni egy ilyen repülésből is, de az lesz igazán értékelhető, ha egyedül tudom majd ugyanezt nyújtani.

A visszatérés a földre már nem volt olyan zökkenőmentes, mint a fent eltöltött pillanatok, mert nagyon erős szelet kaptunk és bejövetelnél a fák és az épültek miatt elég turbulenssé vált az áramlás. Összességében nagyon elégedett voltam, hogy kicsit megint sikerült előrébb haladni a feladatokkal, de azért annyira már nem bántam, hogy a kényelmetlen ejtőernyő után kinyújtóztathatom a végtagjaim és ihatok egy korty vizet. Még szoknom kell, hogy nem 5 percre ragadok fent ;)