Az nem kifejezés, ha azt állítom, hogy mozgalmas hétvégém volt... szombaton és vasárnap is "csak" 3-3 felszállás volt, de most következtek csak az igazán izgalmas feladatok.

It is not easy to depict my busy weekend... during these 2 days I just had 3-3 take-offs, but there were brand new challenges for me.

Sajnos az időjárás nem éppen a legjobban alakult, de mindkét nap dél körül kiálltunk. Szombaton még erős délies szél fújt, vasárnap szerencsére maradt a barátságos északi. Az eső mindkét alkalommal cseperészett, néha jobban is nekikezdett, de megúsztuk zivatar nélkül.

Unluckily the weather was not the best, even so we started the flying day at midday. On Saturday the wind from the south was strong, but on Sunday we had light breeze from the north. On both days we felt a few spots of rain, sometimes it was raining heavily, but we avoided rainstorms.

A hétvége első feladata I/8, azaz letakart műszerfal volt. Az egyik C vizsgás növendék boldogan csavarozta fel nekem a műanyag lapot a műszerfalra, míg én kicsit aggódva álltam a gép mellett a párnával a kezemben. Az még oké, hogy a sebességet hang alapján megbecsülöm, na de a magassággal mi lesz?

At first I was supposed to fly with veiled control panel. One of the boys stabilized the plastic sheet happily but I was worrying a bit with a pillow in my hand. It's okey, that I know the velocity beacause I hear the wind, but how can I find out the altitude precisely?

Persze azt tudva, hogy ezután még dugóhúzó következik, egyáltalán nem tűnt vészesnek ez a kis újdonság, fent ébredtem csak rá, hogy nincs is annyira szükség a műszerekre. (Igen, az oktatók hányszor elmondták, hogy látás alapján repülünk, ezek csak ellenőrző műszerek)

However, I knew that on Saturday I will have an other challenge, a much bigger challange: spin. Then in the air I realised that it is not a big deal to fly without instruments...but the spin was a great novelty for me. I was so excited before the take-off. I left the time measuring book on the table and I asked more experienced pilots to speak about their observations about spin. Oh my God, it will be totally new for me: my first aerotow, my first task with parachute and of course, my first spin.

Sokkal nagyobb izgalommal vágtam neki az I/9-es dugóhúzó gyakorlatnak. Az időmérő könyvet felelőtlenül magam mögött hagyva :D lefeküdtem a fűbe, és kikérdeztem másokat a témában, aztán persze igazi földi előkészítésem is volt. Hiszen ez triplán új lesz nekem! Az első vontatásom, az első ejtőernyős feladatom, és az első dugóhúzóm!

A vontatás már önmagában nagy élmény volt, 1 m-rel a föld felett 130 km/h-val suhanni, és aztán csak emelkedtünk-emelkedtünk, egészen 1000 m-ig (nem is volt szükséges ez a magasság, másnap már csak 800-ra mentünk). Az első dugóhúzó egy minta volt az oktatótól, és állíthatom, nagyon meglepődtem. Csönd lesz, síri csönd, aztán egyszer csak lebukik a gép, pörög, pörög, majd óriási hang a felvételnél, süvít a szél, nekem meg nyúlik az arcom. Nem szégyen bevallani, de megijedtem: fog ez nekem menni? Némi oktatói buzdításra hamar belevágtam a feladatba, és jöttek sorba a pörgések jobbra-balra. 5 dugó után kicsit émelyegve gyakoroltam még, hogy kritikus állásszögről hogy kell "megmenteni" a gépet, aztán megpróbáltunk visszatermikelni, de végül 24 perc levegőben töltött idő után leszálltunk. Borzasztóan elfáradtam a koncentrációtól, el is álmosodtam, de még éreztem egész este, hogy fejben nem tértem vissza a földre.

The aerotow was an exciting experience in itself, over the ground (just 1 meter!) and the incredible velocity (130 km/h). We were rising until 1000 metres (although it was not necessary) and the instructor showed me a standard spin. I was wondering and worrying: at first: silence, and a moment later noisy wind and spinning towards the ground. At the end, I felt that my face was expanded.
With a little help at the beginning I tried to continue the instructions and I started to feel that I enjoy it, especially on the next day when I knew what would happen soon.
I was so tired after the weekend, I had to concentrate seriously, but in my bed at night I felt the spins again...wow, this is a real adrenaline-bomb!

Na de másnap, az volt aztán az igazi! 3 felszállás keretében be is fejeztem a feladatot, az ellenőrzőt is megrepültem. Az első kettőnél még nem éreztem magam rosszul, sőt, jól esett az adrenalin-szint emelkedés. Aztán amikor sikerült 2,5 pördületes dugót csinálni, és el is fáradtam, megint megéreztem a gyomromban, hogy nem szokványos napon vagyok túl. Csak ne kerüljön a szemem elé nutellás gofri, vissza kell térnem a földre fejben is! :)

It is funny that after a lot of spins I couldn't see food and I had to wait a bit to try to eat again. I also refused to eat one of my favourites, the delicious waffle with hazelnut chocolate spread. This experience was not ordinary for me.

Most már előre gondolkodom, az egyedülimet várom, hiszen szinte a kapujába érkeztem, alig 6 felszállás maradt a nagy pillanatig. Annyira persze nem nagy pillanat, nem olyan dicsőség, a B vizsgától, jól tudom, nem kell elájulni, az csak iskolakör. De mégis, egy kis mérföldkő, egy olyan pont, ami jelzi, hogy érdemes volt 2 hónapig minden szabadidőm erre áldozni. Ilyen élményeket garantáltan nem kapok a földön! :)

Now I am thinking about the future, my future plans... I am waiting for my first solo, it is unbelieveable, but I will have it soon. Next week or two weeks later! :) I know that it is still not a great boast, after all it is a new milestone and it shows me that I did the first steps successfully. I am sure that it is a time consuming free-time activity for me, and not just a new treat.

Fotók: Szondi Eszter