A hosszú téli várakozás után végre elérkezett a március, és egyre több dolog jelzi a szezon kezdetét: gépeink többsége már készen áll a használatra, ugyanis a hétvégén össze lettek rakva, és meghallgattuk az utolsó elméleti előadást is a repülésbiztonság témakörében. Nagyon-nagyon tanulságos volt, ezután minden tiszteletem Szilágyi Endréé, ugyanis hihetetlen profizmussal végzik munkájukat a Közlekedésbiztonsági Szervezetnél.

Ha valakit érdekelnének a balesetekről szóló zárójelentések, itt elolvashat néhányat: KLIKK

Végezetül elárulnám, hogy újabb írással készülök, amit nem csak a blogon olvashattok majd, hanem több repüléssel foglalkozó oldalon is :) A téma a hazai repülőterek helyzete... részletek hamarosan!

Egyre izgatottabb vagyok a közeledő szezont illetően... a klub, ahol repülök, területi versenyt rendez idén júliusban!

Eddig sajnos nem volt szerencsém versenyen részt venni, még kisegítőként vagy nézőként sem, de most ez megtörni látszik. Épp itt az ideje ;) mert már annyi jó történetet hallottam a 2012-es miskolci versenyről. Rengeteg repülőgép, sok pilóta, versenyhangulat, klassz időjárás... kell ennél több nyáron? Aligha.

A verseny hivatalos honlapja: KLIKK

A hosszú téli várakozás kezd megtörni, egyre közelebbinek érzem a szezon kezdetét. Ezt jelzi az is, hogy megkezdődtek az elméleti oktatások klubunkban is, így hétvégenként már körbe lehet nézni a hangárban és beszívni a jellegzetes csörlő illatot :D (vagy szagot, kinek hogy tetszik)

Az első oktatás egy kis ismétlés volt a távrepülés előkészületeiről illetve a megfelelő terep kiválasztásáról, a mai előadáson pedig a géppárban repülést mutatta be két tapasztalt, gyémánt koszorús pilóta. Bár én még a párban repüléstől kicsit messzebb vagyok, de ez a téma eddig számomra ismeretlen volt, úgyhogy hasznos volt bővebb betekintést nyerni róla. Az IGC-k elemzését különösen fontosnak tartom, úgyhogy az előadásnak ez a része is lekötött.

Jövő héten már a gépeket rakjuk össze, illetve újabb érdekes előadást hallunk majd a repülésbiztonság témakörben Szilágyi Endrétől.

El sem tudom mondani, mennyire izgatott vagyok! :D Pár hét múlva már felülről nézhetem ismét a várost :) És a sok terv megvalósítása elkezdődhet: teljes 3 óra, 5 óra, Pirat típus, szakszó, koszorútáv.. arról nem is beszélve, hogy Miskolc ismét területi versenyt rendez, szóval júliusban sok-sok eseménynek nézünk elébe.

 Fotó: Avas Kupa, 2012

Egyre reménytelibben fogok neki az írásnak... az új évből már eltelt egy hónap, hamarosan kezdődik a szezon! (remélem március közepén már repülünk :))

Amíg várni kell, ezt a pár hetet igyekszem egy kis elméleti felkészülésnek szentelni. Egy barátomtól kaptam nemrégiben néhány beszámolót a saját repüléseiről, azokat olvasgattam a hideg téli estéken. Nekem az egész blog egyfajta ilyen beszámoló (főképp nyáron), de azért ezekből is volt mit tanulni: sokkal jobban átlátom, hogy mit érdemes feljegyezni, ami aztán később a hasznomra válhat. Aki eddig is írt ilyen beszámolókat, annak nem kell bemutatnom, de aki esetleg nem tette, annak melegen ajánlom :)

A legfontosabb talán a tanulság levonása ezekből az írásokból: hol rontottam el? Hogyan tudtam volna jobban csinálni? Mit csináltam jól, amit máskor is így kellene? Milyen taktikai hibáim voltak? 

Most 2 különlegesebb beszámolót mutatnék itt, az első hullámtáboros, a második pedig afrikai repülésről szól :) nekem mindkettő elnyerte a tetszésem, lehet belőlük tanulni, ha mást nem, de azt biztosan, hogy hogyan kell jó összegzést írni ;)

CLICK

CLICK

Ti írtatok már beszámolót? 

Fotó forrása: Aeroklub Prievidza

Január közepén a vitorlázórepülő pilótáknak hiányérzete támad. Már régóta nem repülnek, hiszen ősz végén vége a szezonnak, de a tavasz is még messze van, tehát várni kell az új szezonra. Mit tehetnének ilyenkor, hogy kicsit enyhítsenek ezen? Irány  Budapest, Ferihegy, lessük meg az Airbusokat meg a Boeingeket ;)

Körülbelül 25-en mentünk egy kissé esős vasárnapon, de szerencsénk volt, a kis kirándulás közben nem esett. Az ellenőrzés és átvilágítás után a kifutópálya végén vártunk meg néhány érkező gépet - fenomenális volt mind a látvány, mind a hanghatás. 

Az idegenvezető humorosan, sok érdekességgel tűzdelve mesélt a reptér mindennapjairól - közben pedig a buszból megnéztük a radarokat, a tűzoltó állomást, és máshol is kiszálltunk, hogy jobban szemügyre vehessünk egy FedEx gépet, illetve a felszállásokat levideózhassuk.

A reptér területét elhagyva az Aeroparkban tettünk egy kis sétát, kipróbálhattuk, hogy mit látott egy Tu-154-est irányító pilóta :)

A kirándulás egész naposra nyúlt, de jópár élménnyel gazadagodva térhettünk haza.

A vizsgaidőszak meg sok egyéb elfoglaltság miatt sajnos csak kicsit megkésve tudok mindenkinek boldog új évet kívánni! :)

Az óévet pedig néhány szép fotóval búcsúztatnám, amiket Farkashegyen készítettem. Hála egy barátomnak, aki segített nekem a szervezésben, odajutásban, vontathattam egyet Ka-7-tel... igazi ajándék volt ez nekem az év utolsó napján. Köszönöm még egyszer! :)

Rögtön elbűvölt a sok kis domb és hegy a reptér közelében, meg persze a havas táj is. A vontatás elején alig láttunk a sok felrepülő hópehelytől, de örök élmény marad. Ez volt az első téli repülésem vitorlázórepülővel.

A napsütéses idő miatt még egy gyenge termikkel is találkoztunk a reptér mellett.

Így december tájékán egyre több pilóta társamban, így bennem is felerősödik az érzés, hogy valami hiányzik. A téli hónapokról sok jót el lehet mondani, de egyet biztosan nélkülözni kell: a vitorlázórepülést. Mit lehet tenni ilyen helyzetben? :)
Én amellett, hogy folyamatosan képeket és videókat nézegetek, olvasgatok a repülésről, elkezdek terveket is készíteni. Lehet, hogy a fele se fog megvalósulni (bár remélem nem így lesz) de célokat igenis ki kell tűzni magunk elé, úgy gondolom.

Két éve repülök, ami ugyebár még nem sok tapasztalatot feltételez, és az utóbbi szezon sajnos nem éppen úgy alakult, ahogy azt elterveztem. Fel a fejjel, jön 2015, ami új lehetőségeket tartogat számomra is!

Miután a 3 órás feladatom repülésével és egy vontathatóival zártam a szezont, kicsit nagyobb kihívás áll előttem: az 5 órás feladat megrepülése. Szokták mondani, hogy sok türelem kell hozzá, és figyelem is :) mert azért 5 órán át koncentrálni bizonyára fárasztó lesz.

Még év elején, egy kicsi visszaszokás után szeretném megrepülni a Pirat típust, hiszen klubunkban az a következő lépcső a Góbé után. És szerintem a szezon legjobb része ez lesz ^^ hiszen annyira más lehet ezzel a repülővel repülni. Mindenki szerint a Pirat egy nagyon jó gép, jó repülési tulajdonságokkal és viszonylag könnyű irányíthatósággal. Alig várom tehát, hogy én ülhessek ebben a fehér gépben :) az első felszállásnál már biztos vagyok benne most, hogy lesz bennem egy egészséges izgalom. Új repülőgép típus, új lehetőségek.

Ha pedig megvan az 5 óra és az új típus, jöhetne a szakszó vizsga. Mind az elméleti, mind a gyakorlati része. Nagyon várom már, hogy ezzel kicsit tényleg pilótává válhassak. És ha belefér az évbe (márpedig bele kellene férnie) akkor még a koszorútáv megrepülése is a tervek közt van. Nyíregyháza, Poroszló, vagy ki tudja merre :) de ennél nagyobb örömet el se tudnék képzelni a következő szezonra!

Az ilyen teljesítmény terveken kívül még sok más gondolat is megfogant a fejemben a repüléssel kapcsolatban: 2015-ben is jó lenne egy hétvégét egy idegen reptéren tölteni, csak hogy megismerjem, máshol milyen gépek vannak, hogy repülnek, és persze repülős berkekben sosem rossz, ha az ország minden pontján barátok vesznek körül :) az EGC Őcsényben lesz megrendezve, a nemzeti Szoboszlón, ezekre a helyekre például szívesen ellátogatnék. De már nem kell sokat várni, márciusban kezdődik az új szezon. Új év, új élmények.

Kattints a képre még több információért!

Szeles téli este van, napok óta nem is néztem időjárás előrejelzést. Felesleges. Termik már nincs, vége a szezonnak. Bevackolom magam a kényelmes fotelembe, magam elé veszem a laptopot és megnyitom a kedvenc repülős oldalaim... a képek látványától számtalan emlék idéződik fel bennem, bár tudom még csak december eleje van, és mégis türelmetlenül követelem, hogy kezdődjön el a következő szezon.

 Megnyitom a saját mappáim is, azokat, amelyekben a reptéren készült képek vannak. Megannyi kedves emlék. Sok nevetés, meglepetés, izgatott várakozás tükröződik a szemekben.

Mostanság sokat gondolkodom azon is, hogy mit csináltam volna másképp, ha most lennék 17 éves, és most állnék izgatottan a Góbé mellett az első köröm előtt.

Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy én 16 évesen repültem először a Góbéval, de a 2012-es szezon vége felé, augusztusban. Most már látom, hogy ha még akkor gyorsan elkezdem a repülést, akkor talán 2012-t már B vizsgával zárom. Abban az évben jó idő volt még októberben is, ezért gondolom, hogy még akkor bele kellett volna vágni.

Ezután a tényleges képzésem kezdete jut eszembe, a sok-sok felesleges aggodalommal. Kicsit féltem az elméleti vizsgától, kicsit féltem a dugóhúzótól, az első egyedülitől, az utána következő 10 egyedüli körtől. Visszagondolva úgy látom, hogy ha kevesebbet stresszelek, minden sokkal jobban sikerült volna. De így sem panaszkodom, mert innen a fotelból szemlélve az elmúlt évek eseményeit, viszonylag elégedett vagyok.

A következő képek már 2013 végére kalauzolnak. Felettébb elégedett voltam azzal a szezonnal, tervezgettem, hogy jövőre szakszót csinálok, és megrepülöm az ezüst koszorút. Eljön 2014... az időjárás lassan alakul, én pedig életem legnagyobb hibáit követem el (a repülést tekintve), amikor betegen repülőbe ülök egymás után több hétvégén is. Megfogadtam, és ígérem, hogy be is tartom: soha többet betegen! Semmilyen teljesítmény repülés nem ér ennyit. Ez volt talán a legnagyobb tanulság, amit a 2 év során levontam tapasztalataimból. Amit pedig máshogy csinálnék ezzel kapcsolatban: már réges-rég meg kellett volna szabadulnom a betegség gócától, nem csak akkor, amikor előhozta a problémákat. Utólag persze könnyebb bölcsen nézni az eseményeket. :)

Halad a 2014-es szezon, jönnek a képek a táborról: megcsinálom a vontathatóim sikeresen! Ezt biztos, hogy nem csinálnám másképp most sem: előtte sokat gyakoroltam Condorban, és az meghozta az eredményét. És végül eljön a közeli múlt: a szezon vége. Most már ez is nagyon távolinak tűnik, hiszek október közepén volt az utolsó üzemnap. Majd' 2 hónap, ami rengeteg idő.

Lassan hátra dőlök a fotelben, szemlélem a kis irományom: rövidke kis összefoglalót szándékoztam írni a benyomásaimról, ami sikerült is. Persze e szavak mögött számtalan óra, érzelem, hangulat van, amit úgysem tudnék soha szavakba önteni. Ezt megélni kellett... és egy biztos: ezt nem bántam meg!

A Borsod Megyei Repülőklub ismét meghirdeti vitorlázórepülő pilóta képzését. Aki érdekel a repülés, keressen meg minket a reptéren, próbálja ki, milyen érzés hangtalanul siklani a magasban :)

(Ennek kapcsán bennem felidéződtek azok az élmények, amiket kezdő koromban szereztem :) pl. az izgalom, amikor már én csináltam az iskolakör csörlés részét is, vagy amikor következett a dugóhúzó, és még el sem tudtam képzelni, hogy ezt én is meg fogom tanulni. Ha bárki megkérdezi tőlem, hogy mégis miért repülök, végeláthatatlan listát tudnék írni, de ezt persze csak az tudja meg, aki belevág, és a saját bőrén tapasztalja meg a vitorlázórepülés szépségeit!)

Egy szó mint száz: aki még nem próbálta a repülést, itt az ideje elkezdeni! :)

„Ha egyszer valaki megízleli az repülést, utána úgy fog járni a földön, hogy szeme az eget fürkészi, mert ott volt fent és oda vágyik vissza”