Szeles téli este van, napok óta nem is néztem időjárás előrejelzést. Felesleges. Termik már nincs, vége a szezonnak. Bevackolom magam a kényelmes fotelembe, magam elé veszem a laptopot és megnyitom a kedvenc repülős oldalaim... a képek látványától számtalan emlék idéződik fel bennem, bár tudom még csak december eleje van, és mégis türelmetlenül követelem, hogy kezdődjön el a következő szezon.

 Megnyitom a saját mappáim is, azokat, amelyekben a reptéren készült képek vannak. Megannyi kedves emlék. Sok nevetés, meglepetés, izgatott várakozás tükröződik a szemekben.

Mostanság sokat gondolkodom azon is, hogy mit csináltam volna másképp, ha most lennék 17 éves, és most állnék izgatottan a Góbé mellett az első köröm előtt.

Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy én 16 évesen repültem először a Góbéval, de a 2012-es szezon vége felé, augusztusban. Most már látom, hogy ha még akkor gyorsan elkezdem a repülést, akkor talán 2012-t már B vizsgával zárom. Abban az évben jó idő volt még októberben is, ezért gondolom, hogy még akkor bele kellett volna vágni.

Ezután a tényleges képzésem kezdete jut eszembe, a sok-sok felesleges aggodalommal. Kicsit féltem az elméleti vizsgától, kicsit féltem a dugóhúzótól, az első egyedülitől, az utána következő 10 egyedüli körtől. Visszagondolva úgy látom, hogy ha kevesebbet stresszelek, minden sokkal jobban sikerült volna. De így sem panaszkodom, mert innen a fotelból szemlélve az elmúlt évek eseményeit, viszonylag elégedett vagyok.

A következő képek már 2013 végére kalauzolnak. Felettébb elégedett voltam azzal a szezonnal, tervezgettem, hogy jövőre szakszót csinálok, és megrepülöm az ezüst koszorút. Eljön 2014... az időjárás lassan alakul, én pedig életem legnagyobb hibáit követem el (a repülést tekintve), amikor betegen repülőbe ülök egymás után több hétvégén is. Megfogadtam, és ígérem, hogy be is tartom: soha többet betegen! Semmilyen teljesítmény repülés nem ér ennyit. Ez volt talán a legnagyobb tanulság, amit a 2 év során levontam tapasztalataimból. Amit pedig máshogy csinálnék ezzel kapcsolatban: már réges-rég meg kellett volna szabadulnom a betegség gócától, nem csak akkor, amikor előhozta a problémákat. Utólag persze könnyebb bölcsen nézni az eseményeket. :)

Halad a 2014-es szezon, jönnek a képek a táborról: megcsinálom a vontathatóim sikeresen! Ezt biztos, hogy nem csinálnám másképp most sem: előtte sokat gyakoroltam Condorban, és az meghozta az eredményét. És végül eljön a közeli múlt: a szezon vége. Most már ez is nagyon távolinak tűnik, hiszek október közepén volt az utolsó üzemnap. Majd' 2 hónap, ami rengeteg idő.

Lassan hátra dőlök a fotelben, szemlélem a kis irományom: rövidke kis összefoglalót szándékoztam írni a benyomásaimról, ami sikerült is. Persze e szavak mögött számtalan óra, érzelem, hangulat van, amit úgysem tudnék soha szavakba önteni. Ezt megélni kellett... és egy biztos: ezt nem bántam meg!