Magyarországon sajnos kevesen ismerik a vitorlázó repülést – a régiónkban pedig még kevesebben tudják, hogy a Borsod Megyei Repülőklub idén ünnepli fennállásának 80. évfordulóját. A jubileumi születésnap alkalmából egy kis összeállítást készítettem a legfontosabb mozzanatokról, eseményekről, hiszen 80 év nem kevés idő. Sőt, a kezdetek már a történelem részeivé váltak, ugyanis a repülőklub története a II. világháború előtti időszakra nyúlik vissza.
Az 1930-as évek elején mutatkozott először komoly igény a pilótaképzésre, ezért a Horthy repülőalap támogatásával 1934-ben megindult a vitorlázórepülés Sajókápolnán, Miskolctól pár kilométerre.
A II. világháború viharos évei alatt könnyűbombázó repülőszázad és a Kassai repülőakadémia növendékei is megfordultak Miskolcon, de volt itt vadászrepülő század és román megszállás is. A háborút követően, 1947-től rendszeressé vált a Miskolc-Budapest belföldi utasszállító járat, megépült a váró is, ezt az épületet a mai napig használjuk. Érdekes belegondolni, ahogy belépek az ajtón, hogy itt utasok százai, sőt ezrei jártak a jó pár év alatt, ma pedig szűk 2 óra alatt könnyen eljuthatunk Budapestre autóval.
Idővel a sajókápolnai sportrepülők is Miskolcra költöztek és a repteret közös erőből, társadalmi munkával illetve az MHSZ támogatásával tartották fenn. 1974-ben felmerült, hogy Arnót közelében kedvezőbb adottságú területen kellene repülőteret építeni, és annyira túlhangsúlyozták a miskolci reptér veszélyeit, hogy az a repülőtér lekorlátozásához vezetett 1982-ig.
A sajókápolnai dombok lejtőzésre alkalmas vidékét egyébként máig emlegetik klubunk idősebb tagjai – kivételes adottságokkal rendelkezett az a környék. Sokáig Kápolnáról gumiköteles indítással szálltak fel a pilóták, és egyes visszaemlékezések szerint ez alig pár perc repült időt engedett meg nekik naponta. „Kilőtték” őket a magasba, kezdőként jóformán fel se fogták, mi történik, és már le is szálltak, csupán pár métert siklottak.
Aki érdeklődik a kezdetek iránt, érdemes ellátogatnia Sajókápolnára – az egykor lejtőzésre használt dombok előtt emlékmű található, a faluban pedig múzeum a repülés rövid történetéről.
1987-ben történt talán az egyik legnagyobb esemény a repülőtér életében: Miskolcon rendezték meg a szocialista országok műrepülő versenyét, amelynek emlékét máig őrzi egy tabló a várónak használt épületben. Besenyei Péter, a műrepülő világbajnok ekkor kezdte karrierjét, részt vett a miskolci versenyen.
A rendszerváltással egy csapásra megváltozott minden: a korábbi támogatás megszűnt az MHSZ részéről, a képzés már nem ingyenes. Sokan máig vágyakozva gondolnak vissza erre a régi időszakra, mert annyit repülhetett mindenki, amennyi belefért az időbe. Reggelente nem volt ritka, hogy 50-100 növendék jelent meg a sorakozón és várta, hogy végre a magasba emelkedhessen. A munkáért cserébe járt a jutalom – rengeteget repülhettek a kitartó pilóták. Ennek az időszaknak sajnos vége lett, többé nem tér vissza. A repülőtér területe is kisebb lett, az ipari park épülése miatt megszűnt a keresztirányú pálya.
Mára viszont láthatjuk, hogy a repülést kedvelők lelkesedésének, kitartásának köszönhetően a klub nem szűnt meg, sőt, megindult a fejlődés útján. 2012-ben területi vitorlázórepülő versenyt szerveztünk, az V. Avas Kupát, és úgy tűnik, hamarosan következni fog a folytatás. A repülőtéren a legnagyobb taglétszámmal működik a vitorlázórepülő szakosztály, de emellett motoros, ultralight és sárkányrepülésre is van lehetőség. Minden évben kb. 10 növendék kezdi el a vitorlázórepülő képzést, és aki kellően kitartó, láthatja, hogy van fejlődési lehetőség. A fejlődést igyekszik biztosítani az is, hogy a klub lecserélte régi vitorlázórepülőit, egyre inkább a műanyag repülőgépek kerülnek előtérbe.
