Bevallom, hogy kezdőként kicsit féltem: hogy fogok beilleszkedni egy olyan repülőklubba, ahol rajtam kívül nincs is nő? Az általános előítéleteket pedig valóban nem egyszerű leküzdeni: az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy egy nő csak azért keveredik ki a reptérre, hogy fogjon magának valakit, vagy éppen elkezdenek arra fogadni, hogy meddig fog eljutni a képzésben a szerencsétlen. Mert ugye itt is él az az „eszme”, hogy a férfiak jobban értenek a műszaki dolgokhoz, így a repüléshez is.

A legtöbb nőnek csupán ennyit jelent a repülés

Így utólag visszanézve azt mondom, hogy mégis sokkal előnyösebb repülni úgy, hogy valaki nő. Személyes példámon szeretném ennek az előnyeit röviden vázolni, nehogy valakit megtévesszen a cikk bevezetője. Nem vagyok megrögzött feminista.
1. Több előzékenység, udvariasság, kedvesség, segítőkészség:
Tőlem senki nem várja el, hogy a startot képes legyek egyedül lepakolni. Ha nem tudom egyedül behúzni a hangárajtót, az nem ciki. Nem kell emelgetni a repülőgépeket, nem kell a csörlőt kezelnem (ez más repülőkluboknál elvárás!), és persze még a súlyt is odaviszik nekem a repülőgéphez.
2. Könnyebb érvényesülni. Ugyebár a sportban nincs annyi női, mint férfi versenyző, sőt, valójában szerintem a férfiaknak a tizede sincs a nők száma. De nem is csak egy versenyen egyszerűbb a nők dolga, hanem a mindennapokban is. Mivel egy repülőklubban max. 1-2, esetleg 3 lány van, mindenki rajtuk tartja a szemét. Ha valamilyen feladatot sikeresen végrehajtunk, akkor az sokkal jobban kitűnik, mintha egy férfi tette volna ugyanezt.
Valahol a blogom kapcsán is előjön ez a könnyebb érvényesülés. Az emberek jobban felkapják a fejüket, ha azt hallják, hogy egy női pilóta ír a tapasztalatairól, mert ez sokkal újszerűbb, mintha egy férfi tenné ezt. Már-már mitizálják ezt a pilóta szerepet, főleg, ha nőkről van szó.

A sok előny ellenére is a nők jönnek-mennek. Kevés ténylegesen az a hölgypilóta, aki kitart a választott sport mellett: hozni kell néhány áldozatot. Sok nőnek elképzelhetetlen, hogy egész hétvégéket csak férfiak társaságában töltsön, távol a boltoktól, a barátnőktől, a kényelemtől. És még ha kint is töltünk egész hétvégéket, nem garantált a siker, sőt: sokszor az időjárás rontja el a napot, de azzal is szembe kell nézni, hogy az ember maga elszúrja a dolgokat. Tudni kell önkritikát gyakorolni, talán jobban, mint bárhol az életben. Meg kell tanulni betartani a szabályokat és szolgálni a közösségi érdekeket, még ha egyre kevésbé is erre halad a világ.

Egy régi repülős hölgytől érdeklődtem, hogy a szocializmusban milyen volt a nők szerepe a repülésben, és számomra meglepő választ kaptam. Manapság közbeszólhatnak az anyagiak is sok nőnek, de akkor ez még nem lehetett probléma. És mégis, akkor sem volt sok női kezdő a klubban, és nekik is csak egy kis hányada jutott el a B vizsgáig vagy azon túl. Talán elég sok embernek, hogy elmondhassa: Egyedül repültem. Kitartás vagy kellő motiváció nélkül az emberek nem maradnak meg emellett az időigényes hobbi mellett. A nőknek meg persze „nehezített” a helyzet: 20-30 vagy akár 40 körül gondolni kell a családalapításra, és gyerekek mellől nem egyszerű folytatni a sportot.

Tavaly, amikor én voltam kezdő, még egy hasonló korú lány vágott bele a képzésbe. Már a legelején is sejthető volt, hogy nem fog évekig a klubhoz tartozni, és sajnos beigazolódott a sejtés. Az első egyedülije után, ebben a szezonban már nem láttuk többet. Pedig én kifejezetten élveztem, hogy szövetségesre találtam a sok férfival szemben.

 Mit is beszélek? Nem vagyok feminista, nem kell a szövetséges. Jó helyen vagyok, megbecsülnek, és nincs okom panaszra. Nőként része lenne a társaságnak mintha kiemelten jó lenne.