Elnézést, hogy sokáig nem jelentkeztem, rengeteg egyéb elfoglaltság miatt most kicsit kevesebb idő jut a blogra!

Sorry for not writing for a long time, but I am so busy in this period of the year. I will do all the translations in the near future!

 Jó előre elterveztem, annak ellenére, hogy az iskola miatt kevesebb az időm,hogy ezen a hétvégén szombaton kilátogatok a reptérre. Nem is akármiért, lehetőségem lesz életemben először úgy igazán megmérettetni magam másokkal szemben egy kis célraszálló verseny keretében.

Azt nem állítom, hogy megmérettetések eddig nem voltak a repülésben: hiszen szinte minden momentum egy-egy próba, eleinte kisebbek, majd egyre nagyobbak következnek, azaz egyre tovább tart egy-egy feladat megoldása. No de ez a mostani verseny egy nem szokványos megmérettetés volt: nem magammal és az időjárással kellett megküzdeni, hanem más pilótákkal!

Az időjárás sajnos nem volt a legideálisabb: elég erős déli szél fújt, így aztán eleve nem a pálya megszokott részén voltunk, másrészt sokkal nehezebb volt kiszámítani, hogy mikor mennyit fognak a repülőgépen vissza a széllökések.

9 induló volt a versenyen, ami elég szerény létszám, én mégis örültem, hogy ennyi lelkes ember összegyűlt. Az első körben feltérképeztük a szél erősségét, jobban a biztonságra mentem, így a jeltől valamivel messzebb szálltam le, de nem túl vészesen.

A második körben viszont véget is ért a karrier: sokat kockáztattam, és tengerbe estem, azaz a jel előtt nem sokkal földet értem. Pontosan a jel után nem sokkal állt meg a gép, úgy tűnt, mint aki épp eltalálta, de sajnos mégsem így volt.

Kicsit csalódott voltam, hogy így én már nem vehettem részt a verseny harmadik fordulójában, és magamat okoltam a pontatlanságért. Igen, be kell ismernem, hogy még mindig messze állok attól, hogy azt mondhassam: "Hm, elég jól tudok repülni".

Tévhit lenne azt gondolni, hogy ez csak a madarak kiváltsága. Jónéhányunkban megvan a kitartás, a lelkesedés, és a szikrányi tehetség is a repüléshez, ám hogy ezt tökéletesítsük, azt tanulni kell. Valakinek tovább is. Talán ebből érződik is, hogy kicsit elkenődtem, de pont ez visz tovább, hogy van hova fejlődni. Sőt, mindig lesz hova fejlődni. :)