Hetek óta tervezgettem, hogy nyáron ellátogatok Budán a Hármashatárhegyre a Műegyetemi Sportrepülő Egyesülethez, ugyanis kíváncsi vagyok, hogy az ország más pontjain hogy zajlanak az üzemnapok, milyen gépeik vannak, milyen a csapat, és hogy is áll a vitorlázórepülés népszerűsége országszerte.

I had been planning for weeks that during the summer holiday I will visit the aiport "Hármashatárhegy" in Budapest as I am interested in the work of other aeroclubs, their airplanes and the teams and also the popularity of gliding in the country.

Mégis meglepően ébredtem rá pénteken, hogy a Hűvösvölgyi villamosmegállónál szorongatok egy kis térképet a kezemben és keresem a dombok között elterülő, különleges földrajzi adottságokkal rendelkező hármashatárhegyi repülőteret.

However I was surprised when I realised that on Friday morning I was standing in the tram stop with a map in my hand and I tried to find the way to this airport surrounded by the hills of Buda. One of my friends came with me to that small trip.

Minden adott volt egy jó kis repüléshez, az eső nem esett, a szél alig fújdogált, még csak túl meleg sem volt, sőt, eleinte összébb kellett húzni magamon a kabátot, amikor az erdő és a házak között kaptattam felfelé a dombon egy barátnőmmel. A repülésem le volt szervezve, hála egy kedves ismerősömnek, amikor odaértünk, már vártak minket, és rögtön előkerült az a srác, akivel többször is beszéltem telefonon a nagy nap előtt.

Everything was ideal for a flying day, it wasn't raining, there was light breeze and it wasn't too hot and what is more in the morning I had to wear my jacket when we were walking near the forest on the hills. My flight was arranged in advance as I have a very nice friend in this aeroclub. That day I couldn't meet him, it's a pity. However, the other members of the club were also so friendly and helpful so I didn't have to disopp.

Rettenetesen izgatott voltam, amikor megláttam a gépeket a hangárban. A jól ismert Góbé egy változata már a betonon várakozott, hogy kikerüljön a pályára, de más gépek még szépen a hangárban sorakoztak. Bemutatkoztunk gyorsan, és aztán bemutatott minket egy helyi oktató/versenyző a repülőgépeknek is: elsőre lenyűgözött a kék-ezüst színű Góbé, ez a festés nagyon ritka ugyanis. Aztán volt ott még Astir, Pw-5, Ka-8, Jantar, Pik-20 és a sarokban, hátul, néhány sokat használt Pirat.

I was so excited when I looked at the airplanes in their hangar. The well-known "Góbé" was waiting for the day in front of the buildings while the others were bringing out other airplanes. We introduced ourselves quickly and one of the instructors showed us the system and the properties of the club. I really liked the blue-silver "Góbé", it's so rare in the country, the typical colour is yellow or orange. We have seen Astir, Pw-5, Ka-8, Jantar, Pik-20 and a few Pirats in the back. (They can't be used any more, they are too old and used)

Előkerült a fényképezőgépem és kattintottam pár fotót, biztos voltam benne, hogy nagyon szívesen emlékszem majd vissza ezekre a pillanatokra. Mindenki olyan közvetlen volt, látszott rajtuk, hogy jól összeszokott társaság, ugratják egymást, viccelnek, és megvannak a kis becenevek, klassz történetek, közös élmények.

I took a few pictures as I wanted to treasure the memories and the nice hospitality of the airport. The team was a convergent group of young people, they have their own nicknames, funny stories and common experiences. I really enjoyed the atmosphere there!

Lepakoltuk a táskánkat a starthoz induló kocsiba, de mi magunk gyalog mentünk ki. Egyszerűen szerettem volna hosszasan nézni azt a szép zöld mezőt, ahogy elterül a hegyek között, és érezni, ahogy a mindenféle kis vadvirág a lábam simogatja.

We left our bag in their van (used for carrying things) and went to the launch point by foot. I didn't want to miss those unforgettable moments when we were walking in the green grass and between the beautiful flowers and I felt the dewdrops on my legs.

Nem volt időm sokáig ámuldozni, az oktató azonnal kérdezte, ki akarja kezdeni a repülést. Mivel a barátnőm még nem repült, én vállaltam be a kört, és nem csalódtam, ezt állíthatom.

I didn't have so much time to admire the scenery, the instructor asked us who wants to have the first flight. As my friend has never flown formerly I took on the first flight.

Teljesen sík kifutópályához vagyok szokva, de itt egy domboldalon szalad végig a gép csörlés közben, oldás után pedig hegyek, nagyfeszültségű vezeték, házak tárulnak az utazó szeme elé. Veszélyes, de megragadó látvány, főleg így nyáron, amikor már minden zöld.

Our runway in Miskolc is plain and we don't have to deal with hills, but there they have more difficulties with the relief. You should pay attention to the mountains and the high voltage power line. In the last turn the trees are so close... it looks dangerous, but the forests are green in the summer which is amazing to look at.

És garantált élményt nyújt a leszállás előtti helyezkedés is, szinte látni a fákon minden egyes levelet, aztán meredeken kell nyomni a gép orrát, úgy el van rejtve a pálya a hegyek/dombok fogságában.
Én persze nem bírtam ki, hogy a barátnőm után ne kéredzkedjek még egyszer a Góbéba, és aztán nem kicsi mosollyal éreztem, ahogy dobál a levegő, a vario pedig nulla és plusz egy között ugrál. Nem túl nagy emelés, de ilyen korai időpontban ez bizony értékelhető!

It is not easy to take off as you should keep the exact direction and stay correct through.
However, I couldn't sit in a chair after my friend and the instructor took off, I had to fly again. :) I felt that there were some thermals and I was smiling widely. It was a fascinating experience at this new aiport!

Hihetetlenül gyorsan elszaladt az idő Határhegyen, mi pedig nem tudtunk egy egész napot maradni, hogy még jobban megismerjük ezt a csapatnyi jófej fiatalt. A vonat nem vár... (:D) de bízom benne, hogy lesz még alkalmam ide visszatérni, vagy hazai terepen találkozni a határhegyi srácokkal.

Time was running incredibly quickly and unluckily we couldn't spend the whole day there... the train won't wait for us. But I hope that I will have the chance to return and fly again there and show more of my knowledge. :) Now I just wanted to stay in the role of a passenger, but I shouldn't forget about the fact that I am a pilot too. :) And if I need, the instructor can help in the new surroundings. :)

Ez a kis kirándulás is azt bizonyította, hogy sokunkat mennyire összeköti ez a hobbi, percek alatt egy közösséggé tud kovácsolni, és együtt vagyunk jóban-rosszban, ha kell.

This short trip showed me that pilots have a cooperative community in the country, this hobby keeps us together.

Ezek után szeretnék még több reptérre ellátogatni, ha az ország más pontjaira kell netán utaznom egyéb ügyekből kifolyólag. Új tapasztalatokat és barátokat így lehet a legjobban gyűjteni. :)

After this trip I want to visit other aiports if I have to travel to somewhere. It's the best way to make friends and improve my skills a bit. :)