Egészen sok minden belefért a 3 napos hétvégébe - már péntek délután megkezdődött az üzemnapok sora. Régi elhatározásom szerint a nagy melegben még időt szakítottam a Góbék lemosására - ennyivel tartozom ezeknek a gépeknek, mivel igen toleránsan viselkedtek a sok kezdő hibámmal szemben. :) 5 perc után nyomban megéreztem, hogy bizony megérkezett az igazi, meleg nyár, a hangár szinte üvegházzá változott, a falak ontották a hőséget, a napsugarak a kicsi ablakokon is utat törtek befelé. Azért jól esett a hideg vízzel mosni a szárnyakat, a vezérsíkot, és magamra is fröcsköltem egy keveset csöndes magányomban, hogy valamelyest elviselhető legyen a belső hőmérséklet.

It was such a stirring weekend that at the end I was the most tired people of the world. :D But all in all I got brand new experiences, the feeling of the most beautiful solitude: soaring alone.
On Friday I started my day with the wash of my bosomed gliders - I met my doubts, they were always so patient to me during flying. That was one of the warmest day in the summer, I sprinkled some water on me too, the swelter was unbearable.

Pénteken 4 órakor kezdtünk, a déli szél miatt sajnos a pálya másik végéről indultak a startok. Kissé szokatlan volt a felállás, ezért kellett egy oktatós kört is repülnöm, de rendben ment minden, és a következő hármat már egyes-egyedül tehettem meg. Leírhatatlan boldogság és izgalom keveréke suhant át rajtam, ahogy a súlyokkal a gép felé sétáltam, helyére kerültek a hevederek és a kabintető rám záródott. Jelentés átpörgetve, kötél beakadt, irány felfelé!

On the mentioned Friday we started the flying day at 4 p.m., the wind blew from the south so we had to take off from the other side of the runway. As that was a small change, I had to fly with an instructor at the first time, but later I got the waited freedom and I could fly alone. It was so marvellous that it's hard to reproduce that wonderful atmosphere. I love the speed of winch, the moments after losing the rope and just slide in the air silently.

Imádom már azt is, amikor fokozatosan gyorsulok a földön, aztán egyszer csak elszívódik a gép a földtől, megkezdődik a repülés, és szép lassan lehet húzni a botot, majd meredeken kapaszkodom fölfelé. Az igazi szabadságot fent kapom meg, amikor kinézek a horizontra, tiszta az ég, a Góbé pedig csöndesen siklik a kinézett irány felé. Jöhetnek a fordulók, már nem pontatlan sebességgel, csúszkálva, hanem egészen jól végrehajtva. A hosszú falon aztán elszabadul a maradék gátlásom is, teljesen elfelejtek mindent, ami a földön még foglalkoztatott és ha csak néhány percig is, de gondtalanul élvezem, amit csinálok. Semmihez sem fogható.

Szerencsére a leszállásaim is rendbe jöttek, egyik oktatóm szerint egyszer csak bekattant nekem, ráéreztem, és végre hosszan kilebegtetek, a gép nem pattan el, hanem ahogy az angol mondaná, igazi smooth landing-et hajtok végre már az esetek többségében.

I really enjoyed the downwind leg, I forgot and left my problems down yonder, and according to one of my instructors, I got the gist of landing as now I have smooth landings wihout any snapping.

Persze a napok és minden felszállás azt bizonyítja, hogy bőven van mit tanulni, de ezt nagyon szívesen veszem is, unalmas lennem ha itt megállna a tudomány, hiszen ez még mindig csak nagyon a kezdő szint. Szombaton befejeztem a II/1-es feladatot, azaz 10 iskolakört megrepültem egyedül.

Naturally I see every day that I still have to learn a lot, but I am happy as soaring will always be a new challenge for me. On Saturday I finished II/1, which means that I flew 10 times alone.

Vasárnap kissé álmosan, fáradtan vánszorogtam ki, és meg kellett állapítani, nem csak én, de az idő se ébredt fel. Hiába az erős besugárzás, emelések nem igazán voltak, kicsit dobált a levegő, de egyáltalán nem volt alkalmas arra, hogy élesben, termikben gyakorolhassam a spirálgyakorlatot.

On Sunday in the morning I was a bit tired and sleepy and I had to notice that the weather was sleepy too. We didn't find any thermals but it was so hot all day long. It wasn't ideal for me to practice so I didn't  force it.

Ennek ellenére elsajátítottam az alapokat egy oktató oldalán, és egyedül is szerettem volna próbálkoznia  termikeléssel, mégis szép lett volna a C vizsga egy héten belül, de sajnos az idő nem kedvezett. Na hát nem erőltettem, visszahúzódtam inkább az árnyékba és onnan figyeltem, ahogy a tapasztaltabbak a klubunk új gépét, a Twin Astirt próbálgatják, sorban repülik a típust.

All the same I picked up the basics of how to stay in a thermal and rise, but it would be good to try the new knowledge and get exam C :) but I don't worry, I have enough time during the summer holiday.
In our aeroclub there is a new glider, a Twin Astir from the Netherlands and the boys started to fly with it this weekend. It was amazing to look at this slim plane!

A napot színesítette egy alacsony kötélszakadás :D amikor ráébredtem, hogy mennyire szeretek a szárny alatt feküdni, és onnan kémlelni az eget, ugyanis a pálya közepén a Nap elől csak ott tudtam megbújni. Számítottam már rá, hogy előbb-utóbb nekem is lesz kötélszakadásom, de egyáltalán nem érintett vészesen, hiszen az oktatók jól megtanították, hogy mi a teendő.

Sunday was complete with the tear of a rope :D and I realised that I love lying under the wings, it's the only shelter from sunshine in the middle of the runway. I was sure that I will have a tear, but it wasn't dangerous, as my instructors taught me how to act in this situation.

A hétvége utolsó estéjére nagyon elfáradtam, és a buszmenetrend változás miatt nem is úgy értem haza, ahogy terveztem. De persze a fáradtság elégedettséggel is társult, hiszen egész jól sikerült a 3 nap, kihoztam belőle, amit érdemes volt, vagy amit lehetett. Összesen 1,5 óra repült időt szereztem, ami öt perces körökből egész jól hangzik :)

At the end of the last day I was a bit angry as the timetable changed and I had to wait a lot at the bus station in the rain, but I was also satisfied with the 3 days, I flew 1,5 hours and just there were 5 minute-long circles! :)