A két utolsó júliusi hétvégét sajnos a rossz időjárás miatt nem a reptéren töltöttem, de az új hónap, augusztus ígéretesen indult. Szombatra viszonylag sok cumulust vártunk, és szerencsére kánikula sem volt, csak kellemes, 27-28 fokos maximum hőmérséklet.

Fél egy körül már berendeztük a startot, bepakoltam az Astirba, egyszóval minden készen állt a felszállásra. A felhők még kicsi messzebb voltak a reptértől, de szép lassacskán ők is közelebb araszoltak, ideje volt hát gépbe ülni valamivel egy óra után. 

A júliusi repülésekhez hasonlóan sajnos ezúttal sem sikerült fent maradnom az első csörlésből (pedig a viszonylag erős szél miatt 400 m-re mentek a csörlések). Sebaj, újra kell hát próbálkozni, majdcsak elkapom a megfelelő periódust, és meglesz az első emelés, ami reményeim szerint az alapig visz. 

Nem így alakult. Sajnos másodszorra is visszaestem, holott már jártam 700 méteren is... egy viszonylag erős első termiket követően hatalmas merüléseket találtam, így kényszerültem ismét a földre. A türelmes próbálkozás végül ismét meghozta gyümölcsét, a harmadik csörlésből már sikerült elkapaszkodnom, és egész gyorsan 1600 méteren találtam magam. A látvány leírhatatlanul gyönyörű volt! Mindenhol cumulusok, kék ég, alattunk színes kavalkádként kukorica -és napraforgó földek, tavak, és persze a fürdő....

 Arról nem is beszélve, hogy mennyire szuper élmény volt a többi géppel együtt tekerni, vagy csak egymás mellett siklani! Az időjárás érdekes, számomra kissé szokatlan volt, mert sokszor csak fél körön tudtam megfogni egy-egy termiket, és bár voltak igazán erős emelések 2 m/s feletti átlaggal, hatalmas merülésekbe is belefutottam, nem volt ritka a -4, -5 m/s. Szerencsére olyan "fix" pontok is voltak, ahol szinte mindig volt emelés, ha valahol megmerültem... és ez épp a reptér mellé, a fürdő felé esett ezúttal!  (Itt még egy nagyon jó emelést tekertünk leszállás előtt, 700 méterről 1300-ig ismét kiemelkedtem.)

A turbulens idő, és a kissé küzdelmes termik fogások aztán olyannyira elfárasztottak, hogy fél 6 körül már nem volt erőm tovább keresgélni, leszálltam, és addigra a felhők mennyisége is jelentősen lecsökkent. 

A fáradtságnak persze "amatőr hiba" okai is voltak, mint a nem elegendő folyadékbevitel, és a sapka hiánya... hát, van hova fejlődni, de az utóbbi néhány repülés során mégis egészen jól összeszoktunk az Astirral, legalább 2-3-4 órákat mindig tudtam repülni a környéken. Az idő ezúttal sem volt bomba a fiúk elmondása szerint sem, de a lehetőségekhez képest sikerült kihozni a maximumot a napból. 

A leszállást követően következett a szokásos gépből kipakolás-lemosás kör, majd irány a vasútállomás, és irány vissza Budapestre. Este 10 után valamivel hazaestem, az pedig már igazán nem meglepő, hogy nem kellett altatni egy ilyen nap után ;)