Április 20, napsütéses reggel. Olyan izgatott vagyok a szezon első üzemnapját illetően, hogy már reggel 6-kor kipattanok az ágyból. Nyolc óra körül elindulunk, másfél órás autóút áll előttünk. A forgalom gyér, gyorsan lehet haladni, faljuk a kilométereket.
Pont időben érkezünk meg a reptérre, kipakolás. Szinte jutalom, hogy a szárnyvégen kísérhetek egy Ka-6-ost a startra, olyan régen fogtam már repülőgépet. Arról végtelen hosszú bejegyzést lehetne írni, hogy miért is alakult ez így... a felnőtt lét velejárói. Élet egy másik városban, egyetem, munka... nem kevés egyszerre, és a szabadidős tevékenységekre jutó idő sérül leginkább. De fel a fejjel, most végre repülés!
Igen ám, de a repülőtéren szembesülök vele, hogy imádott Góbém nyugdíjba vonult, és az egyetlen kétüléses gép immár a nagyvas, vagyis az IS28B2. Sebaj, akkor itt ma típusrepülés lesz!
Bár nem ez lesz az első repülésem a nagyvassal, halovány emlékként él csak bennem, hogy néhány éve oktatóval repültem egy kört ezzel a géppel, és akkor igencsak nehezen bírtam vele. Ha gyúrni kell vállra, hát gyúrni fogok, ez nem lesz akadály. :)
A földi előkészítést követően elérkezett az idő az első iskolakörhöz. Nagy a forgalom a reptéren, figyelni kell, ki mikor indulhat, de az oktató mellett nem aggódom. Az emlékeim nem csaltak, az IS irányítása izmost kart követel meg, és persze egy kicsit más szemléletet, mint eddig. Nem egy 2-300 kg-os gépről beszélünk, a fesztáv sem a megszokott 15 méter. (Góbé esetében csupán 14 m.)
A legnagyobb újdonság számomra az ívelőlap használata, de két kör utána kezdek hozzászokni. Ez az első két kör sajnos igen gyorsan ment le, mert végig merülőzónán keresztül haladtunk. Na de a harmadik! Először csak 1-2 m/s-es emelés, majd 3-4 m/s is! 1800 méterig meg sem állunk, innen nézve már csodás a világ. Mivel a repülőgép más növendékeknek is kellett, ezért nem folytattuk a termikelést, hanem következett a nagyobb sebességek, a nagy bedöntésű fordulók és az átesés kipróbálása. Az IS barátságosnak bizonyult, 55 km/h-ig csak liftezett, és az átesés sem volt vészes. Hasznos volt átbeszélni a termikelési technikámat is, hiszen azon mindig van mit csiszolni. Tipikus hibám, hogy szűkebb termikben nem döntöm be eléggé a gépet, de úgy érzem, a megbeszéltek hatására most ebben is fejlődtem mind technikailag, mind fejben. Hiszen ennek is egy része fejben dől el!
Ezután még két iskolakört repültem, és a többi növendék is gyártotta a köröket. :) A tavaszi napsugár nagyon csalóka volt, az arcom enyhén leégett, azt már meg is fogadtam tehát, hogy naptej nélkül nem indulok a reptérre. Az üzemnap végeztével rám még egy 1,5 órás vezetés várt haza, ami kicsit fárasztó egy ilyen élményekkel teli nap után. 20.45-kor már ágyban voltam, és elragadott az álom.
