A szombati nap nem volt alkalmas a teljesítményrepülésre, termikképződés nem volt, így aztán csak gyakorlásképpen mentem pár iskolakört, mert még mindig van mit csiszolni a leszállásaimon.

Saturday was not a convenient day for gliding, there weren't any thermals so I just practised and tried to make my landings better.

Viszont nagy reményekkel néztünk a vasárnap elé, nem ok nélkül, ugyanis ez volt a hidegfront utáni első nap, és bomba időt jósoltak.

However we hoped that on Sunday the weather will be perfect, it was the first day after a front.

Reggel még létszám hiányában nem indult meg a kipakolás, de elég sokan összegyűltünk, és 11 órakor egy gyors sorakozó után nekifogtunk az előkészületeknek. A klubnak szinte nem volt olyan vitorlázórepülőgépe, ami nem került volna elő: 2 Góbé, 2 Pirat és a Twin Astir is.

In the morning there weren't enough people to start the flying day but at 11 a.m. we started to bring out all of the aeroplanes from the hangar: 2 "Góbé", 1 Pirat and 1 Twin Astir.

A hosszabb időtartam feladatra indulók kezdték meg a felszállást, aztán következtem én is körülbelül harmadikként, oktatóval kellett repülnöm fél órát. Ismét nagyon tanulságos volt, hogy mire kell még figyelnem: több határozottság, kevesebb csúszkálás termikelés közben. Már ekkor eléggé fáradt voltam, ugyanis egy betegség nehezíti most a napjaim, ami kihatott a fülemre is, a nyomásváltozást ennek következtében nem nagyon tolerálta.

Az oktatói feladat után következik 2 db egyedüli fél óra, és a jó időre való tekintettel én nem tudtam a földön maradni. Igaz, ami igaz, ez talán hiba volt, betegen nehezebb koncentrálni, de úgy ítéltem meg, hogy elég energiám van még a próbálkozáshoz.

Rögtön egy kötélszakadással indítottam egyedül, de meg sem lepett :D a klubban valószínűleg repült óra arányában nekem van a legtöbb kötélszakadásom. Ezután annyit repültem, ami elég lett volna egy második C vizsgához, azaz 12 percet, és harmadik próbálkozásra maradtam meg.

400-500 méteren voltam körülbelül 20 percig, a reptére szélén találtam ugyanis gyenge emeléseket, aztán sikerült a Bosch szélénél megtalálni a megfelelő termiket és kiemelkedni 1200 méterre a város felé, de persze csak óvatosan, nehogy túl messzire kerüljek a reptértől.

Egy bő fél óra után ismét egyre kevesebb emelésbe futottam, sőt, nem is teljesen jól használtam ki őket, így 800 méterre süllyedtem. De semmi probléma, a másik irányba araszolva újabb termikek, sőt, az 1 órás repülés alatt a legjobb termikek: plusz kettes emeléseket is sikerült megfogni így 1350 méterig tudtam felmenni, immár a Csorba-tó környékén, tehát a város egy kicsit távolabbi szegletében.

Ahogy az oktató fogalmazott, ha mások is észreveszik, hol vagyok és hogy emelkedek, jönnek a repülőgépek mint a "hiénák" és a legfontosabb az legyen, hogy véletlenül se ütközzünk össze. Ez valóban nagy figyelmet kívánt tőlem, és ezen felül ugye arra is vigyázzak, hogy a termik nem billentsen ki, tehát csúszásmentesen, állandó bedöntéssel, megfelelő sebességgel emelkedhessek... húúh, egy kezdőnek nem kis feladat.

A nap végén a kis butaságaim miatt le kellett vonnom a következtetéseket, de ennek ellenére is elégedett voltam, hogy sikerült tehát 3 feladatot is megrepülnöm. A srácok is szép eredményekkel zárták a napot: született egy 5 óra, 3 óra, 2 db egyedüli fél óra, 1 db oktatói 1 óra és egy B vizsga. Ezt látva mindenképpen egy nagyon eredményes napot zártunk.