Valahogy nem akar az időjárás a kezemre játszani - állapítottam meg ezt a tényt elég komoran már péntek délután és szombat reggel is. Valahogy nem akar a nap sütni, valahogy nem indulnak az emelések, valahogy eltűntek a kis pamacsok az égről egy jó ideje, és tessék, én meg itt vagyok a C vizsga kapujában, itt rostokolok mióta már, hogy csak szerény 10 percet tudjak repülni.
"My God, the weather doesn't want to help me" - I realised it on Friday in the afternoon and on Saturday in the morning too. "Sun doesn't want to shine, there aren't any thermals, I haven't seen beautiful clouds for a long time and I am waiting here for my next exam." (C - at least 10 mins in the air alone)
Azt mondják, a legjobb teljesítményt akkor tudod felmutatni, amikor spontán módon, a legkevésbé sem számítasz rá. Egy egész napi szenvedés után én sem számítottam még egy C vizsgára, és mégis... 4 óra után néhány perccel komor, szürkés felhők terültek el az égen. Néha-néha előbújt a Nap, hogy éles kontrasztot mutasson a nem éppen barátságos felhőkkel, de egész nap kevésnek bizonyult a besugárzás, bár valami ott motoszkált bennem, hogy annyira nem rossz az idő, nem lehetetlen termiket fogni.
Everybody says that you can show the best performance when you don't wait for it. After suffering in the morning, later in the afternoon I decided to take off once more. It was cloudy and the wind was blowing strongly but sometimes we could see the sun. I thought that it will be just an average winch without finding any thermals, but I felt that there is something in the air. The weather is not good, but... probably. Probably I will have luck.
Az oktatóm lelkemre kötötte a hét során nem egyszer, hogy nem szabad erőltetni a repülést, csak élvezzem, és ha netán mégis termikbe futok, akkor meg használjam ki a szerencsém, de ne ragaszkodjak vasakarattal a C vizsgához. Mindvégig igaza volt ebben, és pénteken így is tettem. Akkor még csak nulláztam egy ideig, 7-8 percet tudtam repülni, de ahogy fogyott a magasság inkább folytattam a szokásos iskolaköröm és így gond nélkül tudtam leszállni.
During the week the instructor told me a hundred times that don't force gliding, just enjoy yourself and fly without stress. If I find a thermal, I can try to stay in it, but don't wait just for the new exam. It was totally true.
On Friday I found "0 meters/seconds" but I could stay in the air for 7-8 minutes. It is still not enough.
Csörlés közben - de nem Miskolcon, és nem zárt felhőzettel
A szombati utolsó felszállásom kezdetén se éreztem másként a dolgokat. Igazán nem számítottam arra, hogy a 450 méteres csörlés után olyan mákom lesz, hogy alig kell utaznom, és emelést találok. Eleinte csak nullázgattam, aztán kezdtem a plusz tűt megtalálni, és plusz kettes emeléseknél már a mennyországban éreztem magam.
On Saturday at 4 p.m. I didn't have any other feelings. I didn't think about the exam, but after I had a good winch for 450 meters I knew that I had the chance to fly more than 10 mins. I had big luck, I found thermals and after keeping the altitude I found an other thermal where I could rise.
Szerencsére elmaradt az az amatőrködés is, ahogy előtte tekertem erősen ingadozó sebességgel, itt, élesben már minden jól működött és a levegőben töltött 14 perc minden pillanatát maximálisan ki tudtam élvezni!
Fortunately I didn't have any problems in the thermal, I knew how to stay in it so I could enjoy every moments (14mins) in the air!
Minél előrébb jut az ember, nagyon igaz, hogy annál inkább érzi, mennyire nem tud semmit, nem ért a repüléshez, költőien fogalmazva "fogalma sincs a levegő titkairól." :D Alig szűk negyed órát töltöttem odafönt, és ennek fényében egyre jobban értékelem, hogy mennyi energia lehet egy három vagy éppen öt órás repülésben. Minden elismerésem azoké a pilótáké, akik már eljutottak addig és kellő kitartással csinálták végig a feladatokat lépésről lépésre.
It is true that if you have developed a lot, you start to feel that you know nothing, you don't know about "the secrets of the air". I have just spent one fourth hour in the air but I was as tired as a professional pilot after a long flight. Professionals can show up creditable achievements and they never give up. It is almost matchless.
Engem már ez a kis eredmény is boldogsággal töltött el, 650 méterről máris szebbnek tűnt a világ, szebb volt a reptér, a kifutópálya, és jobb volt tudni, hogy a leszállójelet egyre kisebben látom, egyre magasabbra jutottam.
After this small flight I was one of the happiest people in the world, everything was more beautiful from 650 meters, the runway, the airport, the nearest fields and forests...
Nem sokáig. Az erős oldalszél miatt kiestem a termikből, de már tudtam, hogy nem kell aggódnom, akkor már éreztem, hogy meglesz az a sokat emlegetett C vizsga. Igaz, én meg türelmetlen vagyok :D mert alig telt el 20 nap a B és a C vizsgám között.
But I could not stay for a long time. There was a very strong wind from the west (not parallel to the runway) so I had to be careful not to miss the airport. I was impatient, but I know that now I will have exam C. The long-felt want won't exist any more.
Egy idealizált világ - de csak festményben
Leszállás után sem tértem vissza egyhamar a földre. Persze jött a vicc, hogy sajnáljuk, kilenc perc volt, de én tudtam azokból a mosolyokból, hogy nem mondanak igazat. Utána a kis verekedést sem bántam, inkább örültem, hogy immár harmadszorra léphetek ki a sorból, hogy engem érjen ez a megtisztelés, hogy elfenekelnek.
After the landing it was not easy to return to the world there. And of course, the boys told me that it was just 9 mins, but I felt, I knew that I was succeeded in the task. I was glad that I could wait again for the hit at the end of the flying day... Guys, I don't like it, but it is worth. :)
Akárhányszor visszagondolok azokra a pillanatokra odafönt, mindig úgy érzem, hogy ez volt az egyik legjobb repülésem. Nem volt hosszú, bizonyára nem volt tökéletes, nem volt egyedi és nagy teljesítmény, de mégiscsak az enyém volt. :) És remélem ezután is lesznek még ilyen felemelő pillanatok, a szó legszorosabb értelmében. :D
After the weekend I feel that those 14 minutes were one of the best moments in the air ever. It was not long, even not perfect, but it was mine. :) I hope that I will have similar moments in the future or even better flights!
Szombat előtt még bejegyzés nélkül árválkodott
