Mindig is furcsa szemmel néztem az ejtőernyősökre, nem igazán értettem őket: bizonyára nagyon szép teljesen szabadon repülni a levegőben, korlátok nélkül, csak egy ernyő segítségével, na de akkor is, azért ez nekem már túl veszélyes! Ráadásul olyan rövid időt tölthetnek csak fent, míg vitorlázórepülővel órákat lehet a magasban körözni. És a földet érés: kinek hiányzik egy bokatörés?! Köszönöm, örülök, hogy a lovas balesetem után a könyököm valamelyest rendbe jött, nem hiányzik újabb sérülés.

Aztán most egy kicsit megint elgondolkodtatott az ejtőernyőzés. Egyáltalán nem kerültem közelebb hozzá (!), csak kezdem jobban megérteni az ernyősöket. Nos, ki milyen módon szeret repülni... biztos van olyan élethelyzet, hogy én is kiugorjak egy gépből, (meg is fogjuk tanulni, hogy hogy kell!) de változatlanul állítom, hogy az én műfajom marad a vitorla. Aztán ki tudja mi lesz később...

Most viszont kedves nosztalgiával nézem a HA-SKR, vagy csak a "taxi" képét: kora ősszel nagyon sokszor figyeltem a belőle kiugráló ernyősöket, ahogy gyorsan közeledtek a föld felé, vagy éppen már lassan, egy színes ernyővel repültek. Látványnak szép volt.

Viszont van egy kedvenc ernyős videóm, bár nem Magyarországon készült, így eléggé elérhetetlen. Mégis érdemes megnézni, mert csodás a táj.