Már ősszel megérett bennem az elhatározás, hogy a repüléssel nekem foglalkozni kell, és a januárban kezdődő elméleti tanfolyamba habozás nélkül belevágtam. Immár végre nem csak kívülálló, utasként fogok nézni a gépekre - örültem meg, de ahogy előre haladtunk a tanulásban, úgy döbbentem rá: minél többet tudok, úgy érzem, annál kevesebbet, és még most is rengeteget kell tanulnom. :)

Mert hogy március vége közeledik, és ezzel a vitorlázórepülői elméleti vizsgám is. Bő két hónapja tanuljuk az anyagot, minden témakörben megvannak a szükséges alapok: aerodinamika, szerkezettan, műszertan és gyakorlati repülés.

Most éppen a fejemben cikáznak az ilyen-olyan fogalmak: Bernoulli-törvény, polárdiagram aneroid szelence, kritikus állásszög, Fowler-lap, így arra készülök, hogy mindezt rendezzem magamban a hét folyamán, mert a gyakorlatnak egy biztos elméleti háttérrel jó nekiindulni.

Összességében nagyon hasznosnak találtam minden előadást, és örültem neki, hogy a zord, téli napokon is foglalkoznom "kell" a repüléssel minden héten.

Az előadások végeztével került sor a földi előkészítésre, amikor röviden átnéztük a gépet és mi magunk próbálhattuk el a felszállást megelőző jelentést. Ez mindenképpen azt a biztató dolgot jelzi: nemsokára kezdődik a tavasz!

És végezetül: ha sikeresen átmegyek a vizsgán, már vár rám egy újabb repülőgép makett, köszönet érte ezúttal is egy nagyon-nagyon kedves barátomnak! ;)