Már tavaly, a 60. Nemzeti Bajnokság ideje alatt eldöntöttem, hogy a 2016-as szezon néhány napját a hajdúszoboszlói repülőtéren szeretném tölteni... a verseny nagyon jó hangulatú volt, a szervezés profi, és nem mellesleg a helyiek kedvessége, vendégszeretete is meggyőzött.
A hely, ahol a legszebb naplementéket lehet fotózni :)
Az alkalmas időpont most érkezett el, hogy viszonylagos függetlenséget élvezek a repülésben, ugyanis június végén megszereztem a szakszolgálati engedélyem. (Korábbi bejegyzésekben olvasható a felkészülés, és a gyakorlati vizsga is.) Felvettem a kapcsolatot a helyi erőkkel a tervezett időpont előtt kb. 2 héttel, és kiderült, hogy a nemrég vásárolt Piratjuk sajnos még nem készült el...de semmi okom nem volt a kétségbeesésre, annál jobb alternatívákat kínáltak számomra! Felkészültem a Zugvogel III A és az Astir CS 77 légiüzemeltetési utasításából is, és majd helyben kiderül, hogy melyiket kapom meg végül...
A tábor előtt pár nappal már izgatottság lett rajtam úrrá. Új géptípus. Készülhetek az első távomra is. Lázasan gyártottam a térképvázlatokat, és kérdeztem mindenről és mindenféléről Balázst, nem sok nyugtot hagytam neki. :) De hát úgy gondoltam, egy olyan embertől tudom meg a legtöbb hasznos infót, aki mindezt a saját bőrén már megtapasztalta.
Egy távrepülő pilóta nem is gondolná, mennyi kérdés vetődhet fel egy olyan mazsolában, mint én is vagyok: Mikor kell beszélni a Kelet Tájékoztatóval, mit kell nekik mondanom? Mennyi legyen a biztonsági magasságom a táv során, ami alá lehetőleg ne kerüljek? Mikor jelentkezzek be egy másik reptéren, hogy ott vagyok már a környékükön? És még ezernyi dolgot sorolhatnék...
Egy szónak is száz a vége, eljött a péntek délután, amikor térképvázlatokkal, típus leírásokkal, térképpel, és minden hasznos dologgal a zsebemben elindultam Hajdúszoboszlóra. Jó volt visszatérni a reptérre... hangulatos a kis torony, a szállítókocsik a fák alatt, és a cicák is, akik a hangár környékén mászkálnak...a sok-sok szép emlék nyomban felidéződött bennem.
Panoráma a reggeli zivatarról
A szombat reggel izgalmasan indult. Sötétkék felhők gyülekeztek az ég alján, villámlott is, de a zivatar pont nem érintette a repteret, így csak figyeltük egy padról a levegőben zajló eseményeket. A zivatar elvonulása után megkezdődött a repülés, de mivel típusrepülés előtt álltam, és nagyon erős volt a szél, így én parkoló pályára kerültem ideiglenesen. De az erős szél is hasznosítható, ha egy kis csűrő gyakorlatról van szó...
Végtelen kékség
Este 6 óra körül jött el az én időm, amikor már csendesedett a szél. Apollo Fox vontatott 600 méterre, hogy kicsit kipróbálhassam a gépet, és holnap már több tapasztalattal induljak a feladatomra. Apropó, arról még nem szólt a történetem, hogy közben kiderült, hogy az Astir CS 77 fog nekem jutni, a Lima 5-ös farokjelű. Ennek talán még jobban örültem, mint a Zugvogelnek, mert ugyebár Astir több helyen van az országban, tehát jobban hasznosítható lesz a megszerzett típus.
A vontatás az orrkioldó miatt meglepően könnyű volt, az Astir nem nagyon akart elmenni a vontatógép mögül, így abszolút kellemes tapasztalatokkal indult a repülésem. Egy kicsit izmosabbnak bizonyult a futó behúzása (ez az első behúzható futós típusom, már ez önmagában izgalmas volt!), szóval itt az idő elkezdeni edzeni a jobb karomra. :)
Vontatásra várva
Oldás után kicsit azt érezhettem, hogy enyém a világ. Nagyon szép volt a naplemente, hogy már csak egyedül voltam a levegőben, és kedvemre repülhettem erre-arra... elhúztam a közelben fürdőző emberek felett 170 km/h órával, ki is próbáltam, hogy mennyit emelkedik ebből a gép, spiráloztam kicsit jobbra-balra, és a minimum sebesség környékén is repültem.
250 méteren már megjelent egy felkiáltó jel a fejemben: FUTÓ KINT, BIZTOSÍTVA! Behelyezkedés után úgy éreztem, hogy a leszállás is jól sikerült, és igaznak bizonyult az a tanács, hogy a repülőgépet felesleges nagyon vezetni, magától leszáll... így is volt ez most is. Kevesebb kormánymozdulat, több siker.
Árnyjáték este felé
A vontatás után következett a nyűgözés, valamint a leragasztás. Nem túlzás azt állítanom, hogy ezt is élvezettel csináltam meg... az első műanyag gép, amivel repülök. Az első repülőgép típusom, ami behúzható futós. Az első abban is, hogy este ki kell vennem a Braunschweig csövet. Az első, amiben csipog a varió. Van ennek az egésznek valami bája, amitől kezdem magam tényleg pilótának érezni. :)
Vasárnap folytatódott a típus repülésem, de a vontatásból sajnos nem tudtam fent maradni, csak szenvedtem a -0,5 m/s-ekben... sebaj, következett a csörlés, hiszen ez is része a típus repülésnek. A sors különös fintora, hogy csörlésből, kb. 250 méterről sikerült eltekernem, és szép lassan felértem a felhőalapra, ami körülbelül 1500 méteren volt. Magamban csöndesen megállapítottam, hogy Pirattal kicsit könnyebb volt tekerni, de az Astir is természetesen kezes báránynak bizonyult. A repüléseim kapcsán azt már mindenképpen fejlődésként ítéltem meg, hogy oda mertem menni a többi géphez termikelni, és bár némi idegességgel, de felvettem a ritmust, és nem menekültem fejvesztve, hogy le fognaaaak verni! :D Igen, ez egy tipikus helyzet, amit eddig ha lehet, elkerültem, de azt hiszem, kezdem megszokni végre.
1,5 óra repülés után fáradtan rogytam le a szobánkban az ágyra, és épp kezdett lecsukódni a szemem, amikor jött a telefon, hogy terep. Rögtön kapcsoltam, hogy még nem jött el a megérdemelt pihenés ideje, így a nap egy jó hangulatú, picit eltévedős, de gyors tereppel zárult. Mondanom sem kell, hogy este úgy aludtam, minta bunda, azzal az érzéssel, hogy 12 óra alvás se lenne elég.
A hétfői napra már nem sok reménnyel tekintettünk. Az idő kiszáradt, a periódus rövidnek ígérkezett, és fullasztó 40 fokos hőség jött... egyet csőröltem még, ezzel hivatalosan is megkaptam az Astir CS 77 típusom, így nem lehet mondani, hogy nem volt sikeres ez a pár nap. Az időjárás további kilátástalansága miatt kedden eljöttünk, de biztosak vagyunk benne, hogy idén még visszamegyünk repülni, és remélem, akkor tényleg bele fog férni a táv is. Ha már készen vannak azok a bizonyos térképvázlatok...:)
