2-3 hete felmerült a gondolat, hogy klubunkból néhány távrepülő pilóta, leendő Avas Kupás versenyző szeretne a nagy megmérettetés előtt még egy kicsit repülni a szokásos miskolci tábor után is. A legközelebbi és legmegfelelőbb célpont? Kétségkívül Hajdúszoboszló!
Apollo fox - a vontatásra használt repülőgép
Számomra már májusban vége lett az egyetemi félévnek, szabadidőm a kis nyári munka mellett volt, így jött a gondolat nekem is, hogy érdemes lenne csatlakoznom a kis csapathoz.
Az indulás napja június 29. - közvetlenül a június 28.-án befejeződő miskolci tábor után. Elég jó kis nyári zápor kísér a miskolci repülőtérig; imádkozhatunk, hogy út közben se essen az eső, mert a Piratról metszegethetjük a rügyeket, mire Szoboszlóra érünk.
Az út szerencsére eseménymentesen telik, a Piratra csupán 1-2 csepp eső esik, és némi eltévedés után a repülőtér is meglesz.
Az Astirt gyorsan összeraktuk még aznap este, aztán irány házibuliba! A buliról csak annyit, hogy másnap kissé nehezebb volt felkelni, és indulni is a repülőtér felé 9 órakor... :)
Első nap: érkezés utáni Astir összerakás
Kedden én ugyan nem repültem, de feladat volt bőven...egy pilótánk ért csak vissza a távról, így összesen 3 terephez kellett menni. Én a legtávolabb lévő repülőgép csapatához lettem osztva, így aztán irány Dévaványa este 6-kor. A terep viszonylag jól megközelíthető volt, a repülőtértől való távolsága viszont 80 km. Ennek ellenére már este 10 előtt ismét LHHO-n voltunk.
Mindez így már-már túl egyszerű lenne... és akkor most jön még csak a neheze! Este fél 11-ig raktuk össze az Astirt, és valahogy a két szárnyat sehogy sem sikerült egyszerre illeszteni a helyére. Egyik kitolta a másikat, vagy be se mentek eleve. Alapos zsírozás, sok újra próbálkozás után, közben szúnyogok csípdesésétől ugrálva csak összejött a dolog, de addigra már nem sok energiám maradt. Kiadós vacsora, majd alvás.
Viszont szerda az én napom, kedvem a repülésre hangolom... :) sokkal jobb időre számítottunk, mint kedden. Ezzel szemben hiába voltak olyan elképzeléseim, hogy 3 órát repülök, a repülőtér felett egy kék lyuk maradt egész nap, és csak tőlünk távolabb voltak cumulusok.
A szerdai üzemnap
Reggel egyik klubtagunk nagyon ügyesen megcsinálta a szakszó vizsgáját, aztán pedig én következtem, egy idősebb oktató oldalán ülhettem be a Góbéba. A csörlés nem ment olyan magasra, csupán 300 méter. Először körbe kellett néznem, megismerni fentről a terepviszonyokat, a bejövetelt, hogy Szoboszlón hogy érdemes felépíteni az iskolakört.
A második körnél sikerült egy kis emelést találni a repülőtér sarkánál lévő tónál, ahonnan kitartó ügyködés után kiemelkedtünk 600 méterre. Mivel erősebb szél volt, az is sodort kifelé folyamatosan, így aztán befelé kellett húzódnom a repülőtér felé...arra viszont már nem volt termik. Egy szép 20 perces repülés volt, eddig sajnos a leghosszabb szoboszlói repülésem. Abban tudok bízni, hogy máskor jobb időjárást fogok majd ki, tehát nem kesergek ezen: legalább felderítettem egy kicsit a terepet ;)
A harmadik iskolaköröm során sem találtunk emelést a reptér mellett, a strandfürdő felett, így aztán az csak 5 perc volt. De már legalább jelre szállással, nem lettem hosszú. (az első körnél még a biztonságra mentem, meg erősebbnek gondoltam a szembeszelet, mint amilyen valójában volt)
Közben klubtagjaink is elindultak kisebb-nagyobb távokra, de mindenki szerencsésen hazaért. A helyi erők több, mint 500 km-t repültek! A repülőtértől nem messze tehát élt az idő, érdemes volt aznap nekiindulni.
Az estét egy kis bográcsozás zárta, 11 kg krumpliból ettük a paprikás kolompért :) Sajnos én csütörtökre és péntekre már nem tudtam maradni, de így is rengeteg élménnyel gazdagodtam.
Naplemente, langyos nyári este, bográcsozás
Összességében elmondható, hogy a szoboszlói klubvezetés tagjai közül mindenki nagyon segítőkész és vendégszerető volt. Az idős oktató bácsi kérdései izzasztottak meg csupán egy kicsit, de tőle is tanultam legalább. Csak remélni tudom, hogy a következő hajdúszoboszlói repülésem időtartamát már nem percekben lehet majd mérni, hanem órákban! ;)
És végül, de nem utolsó sorban: egyik klubtagunk az LHHO-LHBC távolság megrepülésével a nemzetközi ezüstkoszorús vizsgajelvényt viselheti. Gratulálok Máté, csak így tovább!
Békéscsabán feszít a miskolci Pirat
