Még élénken élt bennem (és több LHMC-táborlakóban is) a tavaly júliusban megrendezett vitorlázórepülős tábor emléke: reggelente szürke felhők, szakadó eső, olyan nyirkosság, hogy a törölköző sem száradt meg a faházban... kétségtelen, nagyon rossz volt az időpont választás, pont elkaptunk egy csapadékos hetet.
Na majd idén! - gondoltam magamban már májusban, amikor kiderült, hogy a tábor az Avas Kupa előtt lesz megszervezve júniusban, hogy versenyzőink tudjanak kicsit készülni, távokat repülni a nagy megmérettetés előtt.
Eltelt a 9 nap, szinte folyamatosan kint voltam a repülőtéren, és hát... most megint abban a nehéz helyzetben vagyok, hogy próbálok pozitívan nyilatkozni az időjárásról, holott ismét leginkább negatív élmények értek minket. :D
A tábor eleje viszonylag jól indult, bár én magam feladattal nem haladtam, de tudtam repülni. A szombati kezdést követően vasárnap rögtön 2,5 órát Góbéztunk az egyik klubtaggal, vontatásból indítva. Itt bebizonyosodott az, hogy csörlésből immár sokadjára is képtelenség volt elkapaszkodni, kellett egy bizonyos magasság ahhoz (legalább 500-600 méter), hogy meg lehessen maradni a levegőben. 1700 méteres felhőalap, 1-2 m/s-es emelések, sok-sok cumulus... kicsit sajnáltam is, hogy nem gondolkoztam, és vállaltam be egyedül a vontatást, mert akkor most gazdagabb lehetnék talán egy teljes 3 órás feladattal.
A hét elején már kezdett romlani az időjárás, de a hétfőhöz még nagy reményeket fűztünk... én rendületlenül próbálkoztam csörlésből, negyed órákat küzdöttem a reptér mellett, az ipari park felett, de a tartós fent maradás nem sikerült.
Nem kizárólag az időjárásra akarom fogni azt a tényt, hogy nem sikerült haladnom most sem feladattal, mert talán 1-2 nap lett volna esélyem a 3 órára... nagy tanulság még mindig, hogy ha szűk a termik, még jobban kell döntenem a repülőgépet. Az egyéni probléma, hogy a kisebb súlyom miatt (még ólommal is) sokszor csak úgy "lifeg" a repülőgép a levegőben spirálozás közben, hiába trimmelem...és talán ez a bizonytalanság érzés az oka annak, hogy ösztönösen kevésbé döntöm a Góbét.
Szóval a Góbés próbálkozásaim után sem maradtam a földön hétfő délután, hanem a szakosztály vezetőnkkel mentem Twin Astirozni. Az időjárás már közel sem volt annyira kegyes, mint előtte, meg kellett becsülni a 0 m/s-t, a plusz tűt is. A felhőalap magasság hasonlóan alakult (1600 méter körül), de csupán egyszer tudtuk elérni ezt a szintet. A repülés bizonyos részében én magam is keresgélhettem a termikeket, és persze hatalmas élmény volt, amikor sikerült megtalálni, és még be is dönteni az Astirt megfelelő szögben...:)
Az eredmény: 1,5 óra helyizés. Vigyorogva szálltam ki a repülőből, abszolút pozitívan ítéltem meg, hogy nem a Góbéval folytattam a próbálkozást, hanem éltem az Astiros lehetőségekkel. (Sajnos a Góbés-feladattal rendelkezők megint a földön maradtak)
Itt pedig az a szomorú tény következik, hogy a hét további részének időjárását a hidegfront határozta meg, és utána is hiába vártuk a jó időt... az volt az elképzelés, hogy kedden és szerdán átmegy a front, akkor csütörtök, péntek felé újra visszatérnek a gomolyfelhők... ez persze nem így alakult, magasszintű felhőzet, erős szél is bezavart, így már nem is minden nap ültem be próbálkozni a Góbéba.
A tábor másik nagy projectje a 3 órás feladatomon kívül a Pirat-típus lett volna. A feltételeim megvannak immár, csak sajnos a vontatógépünket vitték el egy időre... de amint visszajön, biztosan megint jelentkezni fogok reggel a sorakozón, hogy lenne itt nekem még egy feladat, ha belefér a napba...:) addig is olvasgathatom a légi üzemeltetési utasítást, hogy naprakész legyek Piratból.
A 9 nap alatt haladtunk az Avas Kupás munkálatokkal is, és izgatottan várom, hogy milyen lesz a verseny. Nekem elvégre az első vitorlázórepülő versenyem, még ha csak szervezőként is...:) Feladatom lesz bőven, ugyanis sajtós, zászlós, és díjátadó hölgy-posztokban is fel fogok tűnni.
És végezetül, a tábor befejező estéjének hagyományos része következett szombaton: záróbuli. Megünnepeltünk két C-vizsgást, ittunk is egy kicsit az egészségükre, és jól elbeszélgettünk... ki-ki még dalra is fakadt a faház teraszán :)
Nagy tanulság, hogy a tábor időpontjával kapcsolatban nem lehet okosnak lenni: sem a július vége, sem a június vége nem jött be az idei és a tavalyi szezonban...persze hosszú még a nyár, bízom benne, hogy lesz alkalom a táborban kimaradt repüléseket pótolni.
És mint minden nagy beszámoló végén (vagy mint az Oscar-gálán) itt a köszönet helye: köszönöm, kedves csörlőkezelők, hogy töretlen hittel húztatok a magasba, abban bízva, hogy 5 perc múlva nem leszek megint a starton! :D Köszönöm a két pilótának a szép repüléseket, amikre magukkal vittek vasárnap és hétfőn. Köszönöm a fehér sapkát az egyik klubtagtól, ami aznap megmentett a napszúrástól!
Most pedig köszönöm a lehetőséget, hogy nekem folytatódik a táborozás, és Avas Kupás versenyzőinkkel ezen a héten Hajdúszoboszlón repülhetek. :)
Fotó: Szondi Eszter
