Az első Duo Discusos repülésem után már tudtam, hogy ezt az élményt szeretném még egyszer átélni. (Nem is csak még egyszer, de mint tudjuk, időbeli és anyagi korlátjai is vannak a repülésnek:))
A szervezkedést tegnap délben kezdtem el: megint megcsörgettem Stefant, hogy este fog e menni a reptérre, és van e lehetőség arra, hogy csatlakozzak. Hogy könnyítsek a dolgán, felajánlottam, hogy ne itthon vegyen fel, hanem egy számára könnyebben elérhető ponton. Ebből lett is galiba, fél órán át azon hezitáltam, hogy vajon melyik benzinkútra gondolt Reykjavik egyik legforgalmasabb útján... ide-oda sétálgattam, amíg meg nem érkezett, 4 óra után nem sokkal. Telefonos segítséggel végülis eltaláltam a megfelelő helyszínt, és indulhattunk Sandskeið felé.
Az időjárás sajnos nem ígért sokat: a lejtőzéshez északkeleti szél kell, most viszont teljesen dél felől fújt. Ráadásul mint megtudtam az autóban, az a megfigyelés, hogy a déli szél mindig sok felhőt meg esőt hoz. Az viszont nagyon szokatlan volt, hogy a repülőtéren (ami viszonylag nyílt terepen van, nincsenek épületek, házak a környéken) is csak alig lengedezett a déli szél. Mert hogy Izlandon mindig fúj a szél, és nem is kicsit... szóval ez is intő jel volt, hogy nem egyszerű időjárással kell majd megküzdenünk a levegőben :)
Stefannal és még egy idősebb bácsival kivittük a csörlőt és a Discust a startra, miközben megint Magyarország volt a téma... az idősebb bácsi nyaralt a Balatonnál jó 10 éve, de nagyon lelkesen számolt be róla, hogy mennyire lenyűgözte a magyar tájkép, a Badacsony lankái... Keszthely nevét persze nem tudta kiejteni, de egy rögtönzött magyar nyelvtanulós óra után ezt is sikerült megtanítanom. Viszont a "tízezer" szót egyikük se tudta kimondani, rendre csak azt hallottam tőlük, tíszeszer... mert hogy magyar pénzeket is kellett nekik mutatni, nem hitték el, hogy nálunk nincs még bevezetve az euró.
Mire kipakoltunk mindent többen is megérkeztek, de rajtam kívül aznap senki nem repült, annyira rossznak találták az időt... én persze töretlen lelkesedéssel vigyorogtam a Discusban, bíztam a szerencsémben, hátha mégis fogunk valamit.
Csörlés után nem találtunk emelést, mivel a hegyre nem jó irányból fújt a szél. Elkeseredésre nem volt idő: Duo Discus Turboval repültünk, tehát motor ki, nyertünk egy kis magasságot, és onnan kezdtünk keresgélni.
Stefan oktatói hozzáállása már az első repülésemkor nagyon tetszett, hagyta, hadd próbálgassam én magam a Discust, nem nyúlt bele. Most még nagyobb szabadságot kaptam, azt mondta, sajnos ebben az időben ő se tudja megmondani, hol érdemesebb termiket keresni (6-7 okta felhőzet) úgyhogy csak "Enjoy the flight, go anywhere you want!"
Mínusz tűket, nullás "emeléseket" találtam a lejtőtől kicsit eltávolodva, a lávamezők felett, aztán pedig a szél is jó irányba sodort, mert a mínusz tűkből lett plusz tű is. Néha hátraszóltam, kérdezgettem Stefant, hogy mit javasol, hogyan tovább, merre, de azt mondta, fedezzem csak fel én magam a helyet, mert ez az én repülésem, nem az övé.
Észrevétlenül repült az idő, én kitartóan keresgéltem, néha nyertünk egy kis magasságot, aztán kicsit megmerültünk. Egyszer csak megszólal már végre Stefan is, hogy büszke rám, mert jól vadászgatom a nullákat, lassan 1 órája repülünk, ügyes vagyok.
Végül több, mint 1 óra lett, a végén már éreztem is, hogy fáradok... elvégre teljesen új környezet, új típus, más időjárási körülmények, mint amit valaha is tapasztaltam. A termikek nagyon szűkek voltak, gyengék is, némelyik inkább dobálós volt, vagy csak egy kis lökés, és hiába fordultam bele. Mindezek ellenére nagyon élveztem, mert bár bizonyára voltak a repülésemben hibák, mégiscsak az enyém volt, és még viszonylag sikeres is :)
Leszállás után el is raktuk a Discust, mert csak én voltam olyan vakmerő, hogy repülni akartam (már lógott az eső lába a végén, pedig az első 10 percben még a nap is sütött). Stefan szerint amúgy sem iskolázós idő van, mert a szél sem kifejezetten pályairányú, hanem észrevétlenül elsodorja az embert, meg rázós is)
A klubházban történő adminisztráció most nem húzódott el, hamar szétszéledt a kis csapat, engem pedig egy északon élő orvos vitt vissza a belvárosba. Végigbeszélgettük a 20 perces utat, és meg is hívott egy körre a MOVIT-jával jövő héten... mert ahogy ő mondta: When you are young, you have the energy to do everything, but you don't have the money. Later you'll have the money, but you won't have the passion."
