Utólag is elnézést kérek, hogy bő 1 hete nem jelentkeztem semmilyen bejegyzéssel, de egy ifjúsági csereprogram keretében töltöttem 9 napot Olaszországban.
Repülős vonatkozása pedig természetesen van a kirándulásnak: Rómáig és vissza utaztunk Airbus A-320-assal, odafelé az Alitalia légitársasággal, visszafelé pedig a fapados, tehát olcsóbb Wizzairt választottuk.

Posteriorly I want to apologise for not writing new posts for a long time, but I have participated in a student exchange programme in Italy for 9 days.
Naturally, the travelling had bearing on aviation, we travelled by Airbus A-320. We went to Rome by Alitalia, and then, to Budapest by Wizzair.

Május 20-án indultunk délben a római repülőtér felé, nagyon szép idő volt, bár kissé felhős, azért szerencsére sok mindent láthattam Budapestből, aztán a horvát szigetekből, végül pedig az Itáliai-félsziget felett haladtunk el, ahol a legváltozatosabb táj fogadott: hegyek, tavak, síkság, folyók és persze városok meg falvak.

On the 20th of May the aeroplane took off at midday, the weather was great, a bit cloudy, but luckily I have seen a lot of Budapest, and then we saw the islands of Croatia and the Italian peninsula with the picturesque sceneries:  high mountains, deep blue lakes, rivers,green-grassed plain and of course, small towns and villages.

Visszafelé este 10 órakor indultunk, és az út is rövidebb volt: most 1 óra 45 perc helyett 1 óra 25 perc alatt tettük meg a távolságot. Sajnos a sötét égbolt alatt csupán néha tűntek fel a városok fényei, így nem végig az ablaknak támasztottam az arcom, hanem egy kicsit el is szunyókáltam.

Backwards we took off at 10 p.m., but the flight was shorter, just 1 hour and 25 mintues instead of 1 hour and 45 minutes. Unfortunately, because of the dark sky I just took a few pictures during the landing, but the lights of Budapest were wonderful!

Maga a repülés mindig nagy hatással van rám, nagyon vártam ezt is, a terminálban mindkét alkalommal nyomban az üvegablakok mellé helyezkedtem, és előkaptam a fényképezőm, hogy megörökítsem a legszebb pillanatokat. Ha kicsit egyedül maradtam (pl. tegnap este a Fiumicino 2-es termináljában) akkor elkalandoztak a gondolataim, a hideg falnak neki támasztottam a homlokom, és onnan figyeltem a naplementében fel-le szálló gépeket. Lassan, lomhán kigurulnak a kifutópályára, megkapják az engedélyt, majd nekiveselkednek, a hajtóművek felpörögnek, a kifutók gyorsan siklanak a pályán, aztán egyszer csak ott az érzés, hogy csöndesebb lesz minden, és már lebegünk néhány méteren... magasságot gyűjtünk, a város felett megkeressük a megfelelő irányt, és már csak az úti célra koncentrálok.

I am always impressed by aviation, I had been waiting for this occassion for a long time before. As we arrived at the airport, I ran to the windows and took a few pictures and then I was just sitting there and looking at the beautiful sunset and this separate world. You know the feeling when you have just taken off, you are free, you become the part of an other world... :)

"Csupán ekkor, nyílegyenes pályánk magasából fedezzük fel a föld elemi gyűrődéseit, a sziklák, homok, só foltjait, melyekben úgy próbál gyökeret verni, virágot hajtani néhol az élet, mint gyarló moha a romok hasadékán."

I couldn't find the translation of this quote in English, but here is an other of Exupéry:

I fly because it releases my mind from the tyranny of petty things . . .