Még ősszel rajz óra keretében adódott egy olyan feladat, hogy szabadon választott témáról művészkönyvet kellett csinálni: képes, kevés szöveggel ellátott rajzos anyagok. Nem kellett sokat gondolkodnom a témaválasztásról, azonnal tudtam, miben szeretnék egy kicsit jobban elmélyedni: természetesen a vitorlázórepülésben.

A repülést most inkább művészeti, mint sem technikai oldalról közelítettem meg, az elvárás is ez volt.

A borítót nem terveztem túl díszesre, de a kékes, fehéres foltok kitűnően érzékeltetik számomra az időjárás változatosságát, ami olyan fontos a vitorlázás szempontjából. Így összességében légies hatást kelt a színvilág.

Igyekeztem különleges technikákat is alkalmazni, így például az SZD-30 Pirat fémes lapba karcolt kép.

A könyvbe nem lehetett sok szöveget illeszteni, elsősorban a képi világra koncentráltam, de így is szép számmal találni az oldalakon idézetek, dalszövegrészleteket.

Hogy ne csupán egy fantáziavilág jelenjen meg, hanem a könyv forgatója kicsit képet kaphasson a tényleges sportrepülésről, a műszerek pontos rajzát, az időmérő könyv másolatát is beleillesztettem, illetve a miskolci repülőtér rövid történetét.

Mégis az utolsó 2 oldal számomra a legkedvesebb: a klubtagok aláírásait gyűjtöttem be az utolsó 2012-es üzemnapokon.