Mihelyst belecsöppentem a repülők világába, érdekelni kezdett minden, ami a témával kapcsolatos, képek, videók és persze könyvek is. Természetesen számtalan szakkönyv született a repülésről, de én egy kicsit a szórakoztató irodalom felé kacsingattam...

Három könyv, mindhárom teljesen más szemszögből közelített a repülés felé, nem is csoda, mindegyik szerző más kor gyermeke. Ki-ki leírta a saját tapasztalatait, vagy a repülés leírása mellett teret szorítottak más történeteknek is, némelyik jobban tetszett és órákig lekötött, más kevésbé. Íme a tapasztalataim!

1. Antoine de Saint-Exupéry: Az ember földje, 1939

Egy ismerősöm ajánlotta Exupéry rövidke regényét, ami bővelkedik a lírai leírásokban, és bizony a sorok mögé kell látni, hogy az ember igazán megérthesse az író mondanivalóját. Elsőre talán nehéz falatnak is bizonyulhat, de érdemes vele ismerkedni. Elgondolkodtató könyv, és érdekes is, Exupéry tökéletesen lefesti a nehézségeket, amikkel a légiposta szolgálatában álló pilótáknak meg kellett küzdeni. A párbeszédek bár szűkszavúak, mégis annyi érzelmet sűrített beléjük a szerző, hogy nem győzzük kapkodni a fejünket: a repülés iránti elkötelezettséget, a bajtársiasságot, a kitartást, és a félelmek leküzdését a levegőben.

A teljes könyv elérhető az alábbi linken:

http://mek.oszk.hu/00300/00383/

2. Szilvási Lajos: Légszomj, 1970

Egy kedves barátom adta kölcsön a szintén régebben íródott regényt, amelynek középpontjában egy olyan vadászpilóta áll, akit betegség miatt szakítanak el a legkedvesebb hobbijától. A könyv terjedelme (kb. 500 oldal) lehetőséget ad egy komolyabb történet kibontakozására, szerelmi szálak is megjelennek, de mégis minden pillanatban ott lebeg előttünk: a repülést ha valaki egyszer megszereti, soha nem tud majd tőle elszakadni.
Számomra egy kicsit idegennek bizonyult, hogy a történet a szocializmus időszakában játszódik, és az nyilván egy teljesen más világ, ám ennek ellenére is ott rejlenek a sorok között az örök igazságok.

3. Tony Parsons: Reptér, 2012

A legújabb Parson regény hét történetet foglal egybe, ugyanis az író a Heathrow reptérre kapott meghívást, hogy ott egy kicsit megismerkedjen a dolgozók, légiutas kísérők és pilóták világával. Úgy érzem, egy hét alatt Parson nem tudta teljesen megismerni a reptér arculatát, a történetei bár könnyedek, olvasmányosak, valami kis plusz hiányzik belőlük. Igazán nem szögezett a fotelbe, leginkább egy rövidke pihenés erejéig tudott csak lekötni.