A mandulaműtétem után viszonylag gyorsan felgyógyultam, ezért 1,5 hét múlva nagy reményekkel tértem vissza a repüléshez. Mivel nem lett meg a teljes 180 percem a VII/3-as feladatnál, kiterveltem, hogy gyakorlok még egy kicsit helyben, gyűjtök még 2-3 óra repülést, aztán pedig belevágok a vontathatóiba. Eddig nem jártam sikerrel.

Most úgy érzem magam a helyzettől, mintha vallomást kellene tennem, hogy hol rontottam el a hétvégét... íme, a vallomás:
" Maximalista vagyok. Ezen felül megrögzött álmodozó is, aki úgy képzeli el a dolgokat, hogy minden sikerülhet elsőre. Hajlamos vagyok rágörcsölni a repülésre, főleg, ha konkrét célt tűzök ki magam elé és azt határidőn belül meg akarom valósítani. Ha az első csörlésem alkalmával nem találok emelést, és visszaszállok a startra, a további csörléseknél egyre pesszimistább hangulatba kerülök.
Nincs még gyakorlatom és ettől elbizonytalanodom a tudásomban. Olyanokhoz mérem magam, akik már többet repültek, régebb óta a klubban vannak, és hozzájuk képest természetesen siralmasan fest a teljesítményem. 
Még azt se mondhatom, hogy örülnék neki, ha festené előttem valaki az eget. Mert arra aztán képtelen vagyok, hogy ne verjen ki a víz más repülőgéppel egy termikben...."

Miután ilyen művészien megfogalmaztam a szenvedéseim, úgy gondolom, hogy tenni is kellene valamit, hogy ne folytatódjon tovább a sikertelenségek sorozata. Persze az is lehet, hogy én veszem túl komolyan a dolgot, és kudarcnak érzem azt is, amit valójában még nem lehetne elvárni tőlem.

Szóval tervet dolgoztam ki arra, hogy mire lenne szükségem a közeljövőben, hogy leküzdjem a szorongásaim. Mert ugye azt én is belátom, hogy a túlzott siker orientáltság nem vezet sehova, sőt, csak visszájára fordul.

1. Condor. Ha a valóságban nincs jó idő, akkor szimulátoron akarok gyakorolni. Ugyebár a vontathatói kapcsán el is kezdtem gyakorolni, és nagyjából már megy is a dolog. Az egyetlen szépséghiba az, hogy nincs lábpedálom, így az x-y gombbal kell azt helyettesíteni.

2. Elméleti alapismeretek. Bevallom, hogy a téli ismeretfelújító tanfolyam után nem forgattam kicsit sem a szakirodalmat. Pedig amikor kezdő voltam, akkor például jót tett átgondolni magamban, hogy mit hogyan fogok csinálni a következő hétvégén.

3. Önismeret. A dolog legnehezebb része lesz leküzdeni a sok hülyeséget, ami a fejemben cikázik a sikertelenségek után. Tudatosabban kell arra figyelnem, hogy elfelejtsem kicsit a határidős célokat. Mert végülis összedőlne a világ, ha úgy szállnék fel, hogy csak élvezni akarom, és nem várok magamtól semmi extrát?

Talán nem :)